Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

207 meghagyta, hogy a királyi emberek a pécsi káptalan tanúságai jelenlétében (akik kiküldésére írásban kérte a káptalant) júl. 15-én (22. die Johannis Bapt.) és más alkalmas napokon a szomszédok és a felek v. képviselőik jelenlétében először Péter mester Tarnok nevű birtokát Péter határmutatása szerint László mester Toti nevű birtoka felől, majd Toti birtokot László mutatása szerint Tarnok birtok felől járják be, és ha a felek a bejárásokkal egyetértenek, [mindegyik félnek] az elkülönített saját birtokjogát minden haszonvétellel iktassák, ha pedig a felek egymásnak ellentmondanak, a két mutatás között vitásan maradt földrészt, megtekintve hasznait, mennyiségét és minőségét, elfogultság [nélkül] .... megmérve, v. ha mérni nem lehet, fogott bírókkal együtt szemmel becsüljék fel értékén (in condigno suo precio) az ország joga szerint, a becslés után nézzék meg, hogy a mondott föld ezen határokon [belül] v. kívül van-e, majd mindezek után (és minderre az országbíró levelében a nádort a közjog országlakosok számára való megőrzése érdekében kérte) László, Opulia hercege, nádor (H) a Bodrog megyei nemesek közösségének akkor általa legközelebb (tunc proximis diebus venturis) tartandó közgyűlésén (és ennek Péter mester magát, Simon képviselő pedig László mestert e hatalmaskodások ügyében István comes kérdésére alávetette) a megye nemesei közössége által kijelölt esküdt ülnököktől és egyéb helyzetű és állapotú, a közgyűlésen [megjelent emberektől] tudja meg elfogultság nélkül az igazságot arról, vajon Thetes fia: László mester a Péter mester Tarnok nevű birtokához tartozó és annak határain belül levő szántóföldeket [a jobbágyai által] hatalmaskodva felszántotta és bevetette-e, avagy László mester Péter vádjában teljesen ártatlan, majd a felszántott földrész [bejárásáról] és becsléséről szóló káptalani jelentést és e tudományvételről kiadott nádori oklevelet a felek vigyék el az országbírónak okt. 6-ra (oct. Michaelis). Tá.: Lackfi István nádor, 1391. ápr. 4. Dl. 78 057. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. B. 750.) Hiányos, foltos. K.: Z. IV. 455–460. (Tá.-ban.) 385. 1368. máj. 26. Visegrád Bubeek István comes, [I.] Lajos király (H) országbírója kinyilvánítja, hogy (miként erről másik oklevele tájékoztatta) a pannonhalmi Szt. Márton-egyház konventje idézőlevelének megfelelően színe előtt 1366. okt. 6-án (oct. Mychaelis, a. d. 1366.) Pál testvér, a Beel-i monostor apátja bemutatta Meger-i Woryu (dict.) Benedek ellenében a konvent mondott jelentését, miszerint amikor Pál apát Kyseech-i Domokos fia: János királyi emberrel és Miklós pappal (sacerdos), a konvent Olsuk-i plébániabeli káplánjával, a király írásos parancsára kiküldött tanúságával szept. 19-én (sab. an. Mathei) a Győr megyei Nyul birtokon a szomszédok, főleg Meger-i Woryu (dict.) Benedek jelenlétében az ott Benedek kezén levő birtokrészt egy Felkerth nevű kis heggyel és minden tartozékkal a Beel-i cenobium joga nevében törvényesen visszavéve (recaptivando) e monostornak és magának iktattatni akarta, Benedek a királyi és konventi embert ettől tilalmazta (egyéb ellentmondó nem volt), így ők Benedeket az apát ellenében okt. 6-ra a királyi jelenlét elé idézték.