Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)
Documenta
208 Ezután Pál apát az ellentmondás okát tudakolta, mire Woryu (dict.) Benedek azt felelte, hogy e birtokrészt a kis heggyel, amit az apát a monostora joga nevében visszavett (recaptivasset), Megere-nek hívják, hozzá oklevelekkel tartozik, amiket az országbíró által kijelölendő későbbi időpontban bemutat, ezért István comes a vele ítélkező nemesekkel meghagyta, hogy Benedek a Megere birtokról kiadott okleveleit mutassa be színe előtt [1367.] jan. 23-án (oct. Epiph.). Akkor megjelent egyrészről Pál apát, másrészről Woryu (dict.) Benedek, és először az apát bemutatta az alábbiakat: 1) [IV.] Béla király (H) 1246. nov. 12-i, uralkodása 11. évében kiadott privilégiumát (l. Reg. Arp. 838. szám), ami tartalmazta [I.] Szt. István király 1037. évi (a. d. incarn. 1037., ind. 5., epacta 1, concurrens 5) oklevelét a Beel-i monostor jogairól (l. DHA. I. 26. szám), mely utóbbiban a jelen pert érintő ezen 3 clausula szerepelt: azon falvak (villa, villula) v. predium-ok nevei, amiket a király Szt. Móricnak adott: Cuppan, Panauad, Arpas, Magas, Quiar, Nyul, Ocol, Palaznuk; az ezen falvakban a királyhoz tartozó embereket Szt. Móricnak adta, akik állapotuknak (ordo condicionis) megfelelően ugyanúgy szolgáljanak Szt. Móric apátjának, ahogy a királynak szoktak; az ezen helynek alávetett nép és azok a hospesek, akik e monostor kápolnáihoz, földjeire, predium-aira v. bármiféle birtokaira mennek lakni, bármely megyéspüspöké is voltak, a tizedeiket a bor, a vetések és az állatok után ne a püspöknek adják, hanem a monostornak és apátjának; elrendelte, hogy egy érsek, püspök, herceg, marchio, comes, vicecomes, prefectus, sem valamely kisebb v. nagyobb előkelő (potens homo sive magnus sive parvus) a monostor vámjaiba, jövedelmeibe, mancipium-aiba, földjeibe, szőlőibe, a népe, hospesei és predium-ai tizedszedésébe (decimacio), halászóhelyeibe és a monostornak adott v. adandó javaiba nem mehet be, hanem a monostor ezeket olyan szabadon birtokolja, miként a püspökök a maguk birtokjogait; 2) [I.] Szt. László király 1086. évi privilégiumát (l. uo. I. 84/II. szám), amiben a Beel-i monostor számos jogát felsoroló clausula-k között ez szerepel: Teulg [!], Prestegh, Bulda, Nyuol, Taryan, Wertes, Zaczardi, Hongin, Palaznuk, Sumugy, Nandurdi és Wintyrna falvakban a Szent Mórichoz tartozó familia-k mind keverten (mixtim) birtokolnak földeket, szénát és emberi használatra alkalmas dolgokat a falvak lakóival (villani) együtt, a királyi servitor-ok pondus-a nélkül. Ezután Pál apát azt állította, hogy az általa visszavett birtokrész és kis hegy Nyul birtok határain belül fekszenek, egyháza birtokrészéhez tartoznak, ezeket Benedek magának elfoglalva Megere-nek nevezve használja, holott az apát az ezen földön és kis hegyen levő szőlők tizede tulajdonában volt eddig, egykor ugyanis Miklós győri püspök ezen tizedet elfoglalva Tamás esztergomi érsek kérésére (akinek Tamás, a Beel-i monostor akkori apátja tett panaszt erről) azt a monostornak visszaadta, majd amikor Kálmán győri püspök tizedszedői azt a püspöknek bitorolták (usurpare), Kálmán megtudva, hogy e tized a monostorhoz tartozik, annak és és apátjának visszaadta teljes joggal. Ezután Pál apát bemutatta az alábbiakat is: 1) ezen Tamás esztergomi érsek év nélküli, máj. 4-én (in crastino Inv. S. Crucis) Esztergomban (Strigonium) kiadott levelét, amiben Tamás testvér akkori Beel-i apát panaszára kérte Miklós győri püspököt, hogy a szerviense: Budur sugallatára Nyul falu bortizedét a monostor joga sérelmére ne szedje be; 2) a veszprémi káptalan 1346. szept. 14-i, a király írásos parancsára kelt
