Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

188 felől elkülönítik, de több olyan oklevelet nem tudtak találni az apácák, amik a határaikat tartalmazzák. Mivel tehát a szomszédok és megyei nemesek megerősítették, hogy a mondott birtokok Fako és Andych birtokában voltak, azokat ők használták, majd a királyné, aztán a nádor, majd Illés tartotta Wyuasar birtokot és volt e birtokrészek és földek birtokában, és a felperesek Wyuasar birtok határait egyértelműbben mutatták meg, mint az alperesek a saját birtokaik határait, emiatt e birtokrészek és vitás földek ügyében, amiket az országbíró a vele bíráskodó főpapokkal, bárókkal és nemesekkel együtt a mondott gyümölcsössel, gyümölcsfákkal és egyéb haszonvételekkel összesen 70 márkára becsült (amit a felek elfogadtak) Challokuz föld szokása szerint, az esküt a felpereseknek kellett megítélni a mondott becslés mennyiségének megfelelően, ezért az országbíró e bírótársaival együtt meghagyta, hogy Illés (avagy ha ő elhunyna v. súlyos betegség akadályozná, akkor a fia: Miklós) okt. 6-án (oct. Mychaelis) Gurgeteg-i Miklós v. Samuth-i János fia: Péter v. Karcha-i Mese fia: Demeter v. Hydeghet-i Lőrinc fia: István királyi emberrel (a felperesek részére), ill. Vereknye-i Lőrinc fia: András v. Zop-i Kanch fia: János v. Gutur-i János fia: György v. Heet-i Kozma fia: Egyed királyi emberrel (az alperesek részére), továbbá a pozsonyi káptalan tanúságaival (akik kiküldésére az országbíró jelen oklevelével kéri a káptalant) menjen Wyuasar birtokra és a vitás földekre a szomszédok és az alperesek v. képviselőik jelenlétében, és a későbbi bejárás során általa megmutatott határokat az alperesek birtokai felől járja be, a mondott határokat egyértelműen kijelölve, majd aznap (1. die earundem oct.) a 2 márkára becsült földet elkülönítő határjelek egyikénél másodmagával, okt. 7-én (2. die earundem oct.) a másik 2 márkára becsült földet elkülönítő határjelek egyikénél szintén másodmagával, okt. 8-án (3. die ipsarum oct.) pedig hatvanhatod-magával, nemesekkel (akik közül kettő a szomszédosa kell legyen) tegyen esküt a maga és Mihály érdekében, hogy az általa megmutatott határok a Wyuasar nevű birtokuk valós határai a peres ellenfeleik mondott birtokai felől, amit ha teljesít, a királyi és káptalani emberek (a mondott határjeleket jól láthatóan és megfelelően felemelve) a vitás földeket ezen határokkal a felperesek Wyuasar nevű birtokához csatolva iktassák a felpereseknek; ha pedig az esküt Illés nem tudja v. nem akarja letenni, akkor az alperesek által megmutatott határjeleket egyértelmű módon felemelve a vitás földeket az alperesek birtokaihoz csatolva az alpereseknek iktassák örök birtoklásra, a felek és mások (mivel a korábbi bejárás során senki más nem mondott ellent, csak az alperesek) nem mondhatnak ellent. És mivel az eskü sok szót tartalmaz, ezért annak szövegét a káptalan felperesek részére kijelölt tanúsága Illésnek és eskütársainak lassan, szó szerint mondja előre (recitare), majd a felek a káptalan jelentését nov. 8-ra (oct. OO. SS.) vigyék el az országbírónak. D. in Wyssegrad, 16. die termini prenotati, a. d. 1368. E.: Dl. 5709. (Acta eccl. ordinum et monialium. Vet. Buda. 10. 6.) Hátlapján azonos és újkori kéztől tárgymegjelölések. Zárópecsétre utaló bevágások. Megj.: Az 1345-ös nádori és 1367-es országbírói okleveleket OL-adatbázis nem listázza, ezért a vonatkozó Anjou-oklt. kötetekben nem szerepelnek.