Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

185 352. 1368. máj. 16. Visegrád Bubeek István comes, [I.] Lajos király (H) országbírója tudatja, hogy perhalasztó oklevelének megfelelően színe előtt Wata-i Miklós fia: Illés a maga és ue. Miklós fia János fia: Mihály, az ő kiskorú (puer in tenera etate), szintén megjelent unokaöccse (frater patruelis) nevében (akire korábban ezen per az apja: János halálával került az ország szokása szerint) 1364. okt. 13-án (quind. Mychaelis, a. d. 1364.) Madaras (dict.) Miklós, Magyar-i Miklós fia: Mihály, az óbudai apácák és Marchamagyar-i János fia: László ellenében bemutatta a pozsonyi káptalan királynak szóló (annak parancslevelét átíró) jelentését, miszerint Wata-i Miklós fiai: Illés és János Gurgetegh-i Miklós királyi emberrel és György mesterrel, a káptalan kanonokával és tanúságával a király oklevelének megfelelően máj. 10-én (f. VI. an. Penth. tunc preteritum) és a köv. napokon a Challokwz districtus-ban levő Wyuasar nevű birtokukat a szomszédok összehívásával a jelentésben leírt, alábbi határok mentén bejárták és maguknak iktattatni akarták, de Jakus, Pozsony város bírója az óbudai apácák nevében a budai káptalan ügyvédvalló levelével, Madaras (dict.) Miklós, Magyar-i Miklós fia: Mihály, Ogya-i András fia: Pál és Marchamagyar-i János fia: László a határjelek emelését tilalmazták, így őket a királyi és káptalani emberek júl. 1-jére (ad oct. Nat. Johannis Bapt.) a királyi jelenlét elé idézték Miklós ezen fiai ellenében. Ezután Illés a tilalmazás okát tudakolta, mire Pál fia: Tamás (az apácák nevében a budai káptalan ügyvédvalló levelével), Madaras (dict.) Miklós a maga és Miklós fia: Mihály nevében, János fia: László nevében pedig Mihály fia: László a pozsonyi káptalan ügyvédvalló levelével azt felelték, hogy e nemesek és Jakus bíró (az apácák nevében) a birtokbejárás idején azért mondtak ellent Miklós fiainak, mivel azok Ilka birtokból és a Magyar birtokon levő részekből (amik az apácákat királyi adományból illetik), valamint a Magyar és Marchamagyar birtokokon levő részekből (amik az ottani nemeseké örökjogon) a határok bejárásával nagy földrészeket akartak az Wyvasar nevű birtokukhoz csatolni. Mivel erre Illés azt mondta, hogy Vyvasar hozzá és Mihályhoz szerzés és vásárlás címén tartozik, és az alperesek ugyanezt állították a saját mondott birtokaikról, és mindkét fél azt mondta, hogy nincsenek határokat tartalmazó okleveleik, emiatt Vyvasar birtok újabb bejárása és a tilalmazott földrészek megtekintése, becslése és tudományvétele nélkül az országbíró a felek között nem tudott megfelelő döntést hozni, ezért írásban kérte a győri káptalant, hogy küldjék ki a felek részére tanúságaikat, akikkel a királyi emberek [1365.] ápr. 20-án (oct. Passce tunc venturis) és egyéb szükséges napokon Vyuasar birtokot a szomszédok és a felek v. képviselőik jelenlétében először Illés mutatása szerint az alperesek birtokai és birtokrészei felől, majd az alperesek mutatása alapján a birtokjogaikat a felperesek Vyuasar birtoka felől járják be, és ha a felek a határok bejárásában és mutatásában egyetértenek, akkor mindegyik félnek a saját, egyértelmű határjelekkel elkülönített birtokjogait a haszonvételeikkel együtt iktassák örök birtoklásra, ha viszont a felek nem értenek egyet, akkor a bármelyikük által tilalmazott birtokrészeket jelekkel (signis metalibus) kijelölve, megtekintve ezek minőségét, mennyiségét, hasznait és értékét királyi mértékkel megmérve (v. ha mérni nem lehet, szemmel megtekintve) elfogultság nélkül fogott bírókkal együtt becsüljék fel Challokwz föld szokása szerint, majd mindezek után a szomszédoktól, megyei nemesektől és egyéb bármilyen helyzetű és állapotú emberektől (akiket a