Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLVIII. 1364. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

l�nítve iktassák nekik �r�k birtoklásra, ha pedig nem értenek egyet, a vitás f�ldrészt ideiglenes jelekkel (signis metalibus) kijel�lve, királyi mértékkel megmérve (ha nem lehet mérni, akkor pedig szemmel megtekintve) elfogultság és csalárdság nélk�l az értékén (in condigno suo precio et valore) az ország szokása (lex) szerint becs�ljék fel, majd tekintsék meg és a szomszédokt�l és másokt�l tudják meg, hogy a felperes v. az alperesek által megmutatott határjelek val�sabbak, pontosabbak és nyilvánval�bbak-e, majd a konvent [1364.] jan. 13-ra (oct. Epiph. d. tunc affuturas) a királynak tegyen jelentést. A per tárgyalása onnan az országbír� perhalaszt� oklevele szerint a felek akaratáb�l máj. 19-re (ad oct. Penth.) lett kit�zve, mikor is egyrészr�l Sarnolchamelleke-i Bodor fia: Péter, ill. Ábrahám fia: Gy�rgy (a maga, András fiai, Albert és ue. Ábrahám fia: Tamás nevében pedig a Turuch-i konvent �gyvédvall� levelével) bemutatták a konvent jelentését, miszerint az országbír� kérésére Tarnouch-i István fia: János (a felperes részére) és Tarchan-i Balázs fia: Mikl�s királyi emberekkel (az alperesek részére) kik�ldték tan�ságaikat, akik nov. 18-án Sarnouchamelleke birtokra mentek a szomszédok és a felek jelenlétében, el�sz�r Bodor fia: Péter felperes mutatása szerint bejárták azt a birtokrészt, amit � az alperes András fiait�l, Ábrahám fiait�l és Albertt�l magának k�vetelt és királyi mértékkel 70 holdnyinak mérték, majd bejárták azt a birtokrészt, amit az alperesek Pétert�l annak falujával és telkével egy�tt k�veteltek, és szintén 70 holdnyinak mérték, és Lászl� király privilégiumának megfelel�en az alperesek mutatása szerint bejárták: Gyuek határai fel�l �t mellett f�ld-határjel, amiben f�zbokor van; Sarnocha foly�nál határjelekben f�zbokrok; erd�nél gy�m�lcsfa alatt határjel a király privilégiuma szerint, ám ott sem az erd�t, sem a gy�m�lcsfát, sem határjelet nem találtak, csak f�ldeket; Moych falu felé 2 régi határjel, ahol Péter (miként korábban t�bbsz�r és kés�bb is) ellentmondott, mondván, hogy ezen határjeleket az � generacio-i helyezték el; Moych-ra vezet� �t felé 2 f�zbokor mint határjelek; Sarnoucha foly�nál Luch és Tulfa nev� fák mellett határjelek azon �ton, amin Péter korábban haladt; azt nem tudták kideríteni, vajon a Péter v. az alperesek által megmutatott határjelek val�sabbak és biztosabbak-e, mivel az alperesek a saját rész�kr�l senkit nem vezettek oda, magukat pedig nem bízták a Péter által odavitt megyei (provincia) szomszédaik tan�skodására, mondván, ezek Péter rokonai, hanem csak a saját oklevel�k tartalmának vetették magukat alá. Mivel tehát a konvent jelentése szerint a bejárások és a határmutatások révén az alperesek Péter 70 holdnyira becs�lt falvát és telekhelyét k�vetelték, Péter pedig az alperesek királyi mértékkel szintén fél ekényire, ti. 70 holdnyira becs�lt f�ldjét (bár ott a f�ldet termékenyebbnek tartják), Gy�rgy pedig az országbír� kérdésére azt mondta, hogy � és el�dei Lászl� király privilégiumának kiadása �ta e f�ldrész tulajdonában voltak, az alperesek e f�ldrész �gyében semmiféle tilalmaz�, tiltakoz� v. tudományvev� oklevelet nem adattak ki, Péter pedig azt állította, hogy az általa k�vetelt f�ldrész hozzá Béla király privilégiumával tartozik, és azt t�le és frater-eit�l jogtalanul elfoglalták, így az alperesek által k�vetelt f�ldrész Péteré (mivel annak tulajdonában igen rég�ta � és el�dei voltak), a Péter által k�vetelt f�ldrész viszont az alperesek tulajdona és Nadaser nev� birtokuk �gyében határokat tartalmaz� oklevel�k van, ezért az esk�t nem Péter felperesnek, hanem az alpereseknek kellett megítélni, így az országbír� az alperesek által Pétert�l k�vetelt birtokrészt Péternek és �r�k�seinek ítélte, majd elrendelte hogy az egyik alperes harmadmagával, nemesekkel (akik k�z�l az egyik Nadaser nev� birtokuk határtársa legyen) szept. 15-én (oct. Nat. B. virg.) a Péter által k�vetelt, 70 holdnyira becs�lt birtokrészt a szomszédok és a felek v. képvisel�ik jelenlétében, a királyi emberek és a Turuch-i konvent tan�ságai el�tt (akik kik�ldésére az országbír� másik levelével kérte a konventet) járja be, határjelekkel (signis metalibus) jel�lje ki, majd az egyik helyen az �v�ket megoldva, mezítláb, f�ldet a fej�k f�lé emelve, és általában, ahogy az ország szokása szerint f�ldre esk�t tenni szokás (moris est), tegye le az esk�t 419