Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLVIII. 1364. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

147.1364. (márc. 2. v. utána) Herman Lypcza-i plébános, Lyptow-i alesperes igazolja, hogy az �, valamint papok és nemesek színe el�tt Jakow fia: Péter, Lubelaw-i nemes kifizetett a fivére (frater), Lászl� �zvegye (Márk felesége, Gode leánya): Margit jegyajándékáért és hitbéréért 7 forintot, mégpedig jan. 13-án (oct. Epiph. d.) 3, márc. 2-án (sab. an. Letare) pedig 4 forintot az asszony jelenlétében annak férjének: Márknak. Err�l a plébános pecsétjével ellátott oklevelet bocsát ki Péternek. A. d. 1364. E.: Dl. 64 823. (Fejérpataky cs. lt. 7.) Papír. Hátlapján mandorla alak� pecsét t�redéke. R.: B�nis, SZR. 1306. szám. 148. [1364. márc. 2.] A krétai érsek és [Péter] ciprusi király kancellárja [I. Lajos] királynak (U): mivel az a hír járja, hogy Lajos mindig is lelk�letet táplált a keresztény hit felemelésére és a hitetlenek elt�rlésére, [Péter] pedig reménnyel van Lajos felé a szent hadjárat (sanctum passagium) �gyében, ezért tájékoztatják, mi t�rtént eddig az �gyben: amikor a ciprusi király elérte a lombardiai békét, kinyilvánította, hogy Velencébe megy áprilisban 2000 válogatott lovaggal, ezért az érsek és a kancellár a velencei d�zse elé járulva kérték a pápa és [Péter] részér�l: hogy gondoskodjanak arr�l, hogy e sereg haj�kat kapjon a hadjáratra val� átkelésre [Péter] k�ltségén. A d�zse és Velence pedig nem csak hogy beleegyeztek a kérésbe, hanem megígérték, hogy a 2000 lovas felét átszállítják haj�ikkal ellenszolgáltatás nélk�l, a sereg másik felét pedig kihaj�zzák az érsek és a kancellár tetszése szerint, akiknek megengedték, hogy [Péter] és a vele tart� bár�k érdekében Velencében felfegyverezzenek 4 gályát. Mivel ezen odaad� felajánlás az egész �gy alapzata, az oklevél kiad�i biztosak abban, hogy e szent �gyet a pápa, Lajos és minden keresztény fejedelem elfogadja. A ciprusi király meglátogatja majd Lajost, akinek err�l és más �gyekr�l részletesen beszámol, de az érsek és a kancellár minderr�l el�zesetesn is tájékoztatják Lajost, hogy annak f�ldjen és vizein e hadjárat seregei tudjanak majd élelmet találni a pénz�kért. K.: Wenzel, Dipl. eml. II. 608–609. (A Liber secretorum c. velencei államk�nyv alapján, ezen dátummal.) 149. 1364. márc. 3. Zágráb [I.] Lajos király 1364. márc. 3-án (in domin. Letare, a. d. 1364.) Zagrabia-ban kiadott nyílt oklevelében András néhai erdélyi vajda, valamint annak fia: Gy�rgy mester h� szolgálataiért – amiket ut�bbi az apja halála után gyermekként (etas tenera) magára hagyatva a lehet

�ségei szerint teljesített – Ilona nemes asszonyt, Gy�rgy feleségét, Nadan-i Mikl�s fia János leányát királyi kegyességb�l és speciális kegyb�l apja, a férfi�r�k�s nélk�l elhunyt János az ország bármely megyéjében is lev� �sszes birtokában és birtokrészében, f�leg Nadan és Gyarmath birtokokban János val�s �r�k�sévé és t�rvényes leszármazottjává téve fi�sította (veluti filium .... institisset et creasset preficiendo), és János minden birtokát, birtokrészét és ezek tartozékait Ilonának, általa Gy�rgynek és �r�k�seiknek �r�kjogába adta (in perpetuam ascripsisset hereditatem), más jogának sérelme nélk�l. Tá.: Szécsi Mikl�s országbír�, 1371. máj. 28. Dl. 74 576. (Nadányi cs. lt. 4.) 89