Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLVIII. 1364. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

E.: SNA. Leleszi prépostság mlt. Acta saeculi 1300. 18. (Df. 233 629.) Hátlapján �jkori kezekt�l tárgymegjel�lések. F�gg�pecsét fonata. Á.: Zsigmond király, 1406. ápr. 18. Uo. 1400. 33. (Df. 234 090.) Hiányos. Tá.: 1. Opuliai Lászl� nádor, 1372. j�l. 12. Uo. 1300. 239. (Df. 233 848.) 2. II. Lajos király, 1519. nov. 11. Dl. 72 182. (Rák�czi-Aspremont cs. lt. 36. 1. 2.) Má.: 1. E. alapján, azzal azonos jelzet alatt, �jkori. 2. Lendvay Márton, királyi kamarai levéltárigazgat�, 1802. aug. 6. Dl. 71. (Acta eccl. 42. 19. 1.) E. alapján. 3. EPL. Acta radicalia. U. 120. (Df. 248 757.) Újkori, Á. alapján. K.: Katona, Hist. crit. X. 338–340; F. IX/3. 405–408. 493. 1364. j�n. 20. [I.] Lajos király 1364. j�n. 20-án (a. d. 1364., XII. Kal. Jul., uralkodása 23. évében) kiadott, kett�specsétjével ellátott privilegiális oklevele, ami átírta és meger�sítette saját, 1363. szept. 17-én Visegrad-on kiadott és a [Turoch-i konvent] 1363. szept. 25-i oklevelét (l. Anjou-oklt. XLVII. 419. és 457. szám). Tá.: Perényi Péter országbír�, 1420. j�n. 9. SNA. Rakovszky cs. rák�i és nagyselmeci lt. 45. 732. (Df. 258 771.) 494. 1364. j�n. 22. Visegrád [I.] Lajos király (H) kinyilvánítja, hogy az aradi Szt. Márton-egyház kegyuraságának hivataláb�l fakad�an fájlalja ezen egyháznak az � tudomására jutott pusztulásait, elnéptelenedéseit és elherdálásait, ezért anyjával: a királynéval, a f�papokkal és országa bár�ival ezen egyház birtokai, halász�helyei, vámjai, j�vedelmei, bevételei és jogai eladásait, adományait, elzálogosításait, bérbeadásait (infeudaciones), cseréit és bármilyen elidegenítéseit, amiket annak bármely prépostja v. rector-a és intéz�je (amministrator), továbbá káptalanja bármikor is akármely személynek tettek az egyház joga sérelmére a király mint ezen egyház kegyura beleegyezése nélk�l, királyi hatásk�rrel érvényteleníti és visszavonja az ezekr�l kibocsátott oklevelekkel egy�tt. D. in Wissegrad, sab. an. Johannis Bapt., a. d. 1364. E.: Dl. 29 697. (GYKOL. Cista comitatuum. Máramaros 4. 29.) Hátlapján �jkori kézt�l tárgymegjel�lés, valamint v�r�s viasz� kis pecsét nyoma felett: commissio regine propria. K.: Doc. Rom. Hist. XII. 277–278. (román fordítással) R.: Erdélyi Okm. IV. 296. szám. 495. 1364. j�n. 22. Káll� Loch-i Lászl� fia: Buken mester Zabolch-i vicecomes és a szolgabír�k el�tt Semyan-i Lengel (dict.) Leukus mester tiltakozott, hogy j�n. 15-én (sab. in fe. videlicet Viti et Modesti) az � jobbágya 2 lovat tilalmazott a falunagya által, ám Apagh-i János a Kallou-i pap házáb�l kik�ldte szerviensét, Purchus (dict.) Gy�rgy�t, aki e lovakat hatalmaskodva, gyalázkod� szavakkal elvette. Kérésére fentiek kik�ldték tan�ságul embereiket: Bagath-i Jakabot és Nogfalua-i János fiát: Vincét, akik nemesekt�l, nem nemesekt�l és más, bármiféle állapot� emberekt�l, k�l�n�sen a szomszédokt�l megtudták azt, amit Leukus mester is elmondott. D. in Kallou, sab. p. fe. prehabitum, a. d. 1364. 263