Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

okleveleik tartalma szerint hozott ítéletének vetik alá, akik közül 6-ot az egyik, 6-ot a másik fél vezet oda, és amit azok [1359.] jan. 13-án (in oct. fe. Epiph. d. prox. tunc venturis) ott ítélnek, a felek kötelesek elfogadni, amelyik fél ezt nem teszi meg, a másik ellenében perkezdet e. megfizetendő 300 M.-ban marasztaltassék el a bíró része nélkül. Ha valamelyik fél a határnapon oklevelei valamelyikét nem mutatja be, akkor az hatályát veszítse. Mindezeket a felek önként vállalták. A döntőbíráskodást [1359.] jan. 13-áról különböző halasztások nyomán az aktuális állapot fenntartása mellett, a felek akaratából [1360.] máj. 1-jére (ad presentes oct. fe. B. Georgii mart.) tették. A határnapon egyik részről György és László a maguk, valamint testvérük, Gergely nevében az egri egyház kápt.-jának megbízólevelével a nagyságos Bubek István c.-t, királyi országbírót, Domokos szepesi prépostot, választott csanádi püspököt, Torna-i László mr.-t, Derencheer-i Petew fia Miklós mr.-t, Zuha-i Tamás fia István mr.-t és Monak-i Mihály mr.-t, másik részről Bogus fia Miklós és András fia Domokos a maguk, László nevében pedig Dansa-i Péter fia János a váci egyház megbízólevelével Gyulkum-i Iwan fia Deseu mr.-t, Syrimium-i István fia Imre mr.-t, Mezesmelleek-i Jakab fia Miklós mr.-t, Syrimium-i István mr.-t, az említett Mezesmelleek-i Jakab mr.-t, szentdomokosi (S. Dominicus) Waryou (dict.) Miklós mr.-t vezették elő döntőbíráskodás céljából az említett István c. királyi országbíró Wysegrad-i házába. Ezt követően a döntőbírák a nádor színe e. megjelenve előadták, hogy először János fiai: György és László, valamint Gergely procurator-a, Péter fia János mutatták be az esztergomi, az egri [kápt.-ok] és a Saagh-i konv. 6, az üggyel kapcsolatos 1357. évi (a. d. 1357.) oklevelét, amelyek a király írásos parancsára elvégzett vizsgálatokról szóltak, és tartalmazták a király parancslevelének átiratát is. Az esztergomi kápt. két oklevele az említett év nov. 29-én (in vig. fe. B. Andree ap.), az egri kápt. két oklevele ua. év nov. 26-án (in domin. prox. p. fe. Katherine virg. et mart.), a fennmaradó kettő pedig a Saagh-i konv. ua. év nov. 28-án (f. III. prox. p. dict. fe. Katherine virg. et mart.) kelt oklevele volt. Ezek szerint a kápt.-ok és a konv. Vrsel-i László fia Egyed, Mykoucha fia Peteu és Antal királyi emberek társaságában István és Miklós kóruspapokat, valamint András testvért küldték ki tanúságtételre, akik a kápt.-okba és a konv.-be visszatérve előadták, hogy vizsgálatot végeztek, kiváltképpen Lomizloupataka birtok szomszédai körében, és megállapították az igazságot. E szerint a néhai Trinchinium-i Máté idején Loránd volt nádor fia Deseu az említett Kuer ~ Kouer Miklós fia Jánost, György apját el akarta fogni, de mivel nem tudta, ezért János említett Hont m.-i birtokait elfoglalta, Lomizloupataka földet Ozdyan-i Károly fia Mártonnak, famulus-ának adta tartásra, aki ekkor azt hospes-ekkel népesítette be, és igazi nevét eltitkolva Mortinispanlehotaya-nak kezdte nevezni, ezért sok m.-beli ember is így hívta, de annak régi neve Lomizloupataka. Továbbá a nádori [ͻ: királyi] emberek és a tanúságtevők a birtok nemes szomszédaitól azt is megtudták, hogy Bagus fiai: Miklós és László, Tamás fia István, András fiai: Domokos és Pongrác és László fia Miklós Ozdyan-i nemesek a következő évben (a. tunc 234