Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)
Documenta
instanti) [1358.], amikor Veres-i Kouer (dict.) Miklós fia János fia György a nagyságos Zeech-i Miklós c. országbíróval Teruisio alatt volt a királyi hadban, Lomizloupataka földet – amelyet azokon a részeken Mortunspanlehotaya-nak hívnak – elfoglalták, ott házakat építettek, amelyeket a királyi emberek és a tanúságtevők saját szemükkel láttak. György a birtokot azt megelőzően a hadjáraton való részvételéig hosszú ideig békésen birtokolta. Ezután bemutatták az egri egyház kápt.-jának két, tiltást tartalmazó oklevelét, az egyik 1352. aug. 20-i (a. d. 1352. in die fe. S. regis Stephani) ( l. Anjou-oklt. XXXVI. 596. szám), a másik ue. egri kápt. 1357. júl. 13-i (in a. d. 1357. in fe. S. Margarete virg.) oklevele volt. E szerint Vrsel-i László fia Egyed királyi ember Lőrinc pap, az egri egyház kápt.-ja Szt. Barabás ap.-oltárának minister-e jelenlétében, a király írásos parancsára kiszálltak Lonuzlou földrészre Damianus és Demeter, az Ozdyan-i nemesek famulus-ainak meghallgatására, akik a királyi ember és a tanúságtevő szeme láttára házakat készítettek. A királyi ember Bogus és András fiait, továbbá a többi Ozdyan-i nemest eltiltották Lonuzlou birtok elfoglalásától, tartásától és haszonvételeinek elvételétől. Bemutatták még a döntőbíráknak István c. helyettes királyi országbíró privilegiális oklevelét (l. Szőcs T, Az Árpád-kori országbírók 291. szám ). Ezt követően Bogus fia Miklós, András fia Domokos és László procurator-a is különféle vizsgálati, megerősítő, tiltást tartalmazó és privilegiális okleveleket mutattak be a döntőbíráknak. Ezek egyike az egri kápt. 1357. dec. 6-i (in die fe. S. Nicolai conf., a. d. 1357.), vizsgálatról szóló oklevele volt. E szerint Alsoupezeryn-i Simon fia Márton királyi ember László presbiter, a kápt. egyháza Boldogságos Szűz Mária-oltárának mr.-e jelenlétében – akit a kápt. a király írásos parancsára küldött ki – vizsgálatot végzett, és többektől – kiváltképpen Péter fia Miklóstól, Felső-(Superior) Pezeryn-i Benedek özvegyétől és az oklevélben név szerint felsorolt más, Mortunlehotaya-val és Ozdyan-nal szomszédos nemesektől – úgy értesült, hogy a Hont m.-i Mortunlehotaya birtok az Ozdyan-i nemesek elődei idejétől fogva az ő birtokuk volt, majd Márton és testvére, Károly az ő nevükben tartotta azt. A váci egyház kápt.-jának vizsgálatról szóló oklevele szerint Simon fia László királyi ember Domokos mr., a váci egyház őrkanonokja jelenlétében – akit a kápt. a király írásos parancsára küldött ki – [1357.] szept. 30-án (2. die fe. B. Mychaelis arch. tunc preterita) a Mortunlehotaya birtok körül fekv ő falvak lakóitól úgy értesült, hogy János fia György az említett birtokot régóta magának foglalta el, és tartja Márton fia Peteu és Ozdyan-i Bagus fia Miklós nem csekély sérelmére. Ezt követően bemutattak két, megerősítésről szóló oklevelet, az egyik a nagyságos Drugeth Vilmos nádor, a kunok bírája oklevele volt (l. Anjou-oklt. XXV. 670. szám), a másik Domokos mr. honti c. és a szb.-k 1355. jan. 28-i (f. IV. prox. p. fe. Conv. B. Pauli ap., a. d. 1355.) oklevele volt, amely a nádor oklevelével megegyezett tartalmában. Bemutatták még az egri kápt. két, 1353. évi (a. d. 1353.), tiltást tartalmazó oklevelét is (l. Anjou-oklt. XXXVII. 520. és 782. szám). Majd bemutatták a budai egyház kápt.-jának 1303. évi (a. d. Incarn. 1353.) chirographált privilégiumát (l. Anjou-oklt. I. 515. szám). Az oklevelek 235
