Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIII. 1359. (Budapest–Szeged, 2023.)
Documenta
162 birtokolták-e, ill. mennyi ideig birtokolták azt követően, v. azokból kizárta-e őket valaki. Péter deák úgy válaszolt, hogy a birtokról való lemondás u. birtokolták azokat, később azonban Miklós bán fia, Miklós mr. által kizáratta őket azokból. Mivel semmiféle okot nem tudott megadni, miért voltak apáik és ők az említett birtokok tulajdonában, ezt szóban erősítette meg, írásos bizonyítékkal nem rendelkezett, ami ezt igazolta volna, Péter deák viszont a fentiek alapján igazságot kért, mondván, hogy az említett birtokok [IV.] Béla király (H) idejétől fogva elődeiktől el voltak idegenítve, és azokat nem tudták visszaszerezni, sőt őket az említett birtokok miatti patvarkodás következében tüzes vassal bélyegezték meg. Ennek igazolására bemutatta a nagyságos Miklós volt nádor, a kunok bírája 1346. évi (a. d. 1346.) privilegiális oklevelét. E szerint az említett birtokok ügyében Mátyás fia János deák pert indított Omodeus fia Miklós bán fia Miklós mr. ellenében, ami hosszú ideig folyt, míg végül sor került az oklevelek bemutatására. [IV.] Béla király privilegiális okleveléből az derült ki, hogy az említett birtokok – amelyek várnépi birtokok voltak – a király adománya folytán Farkas préposté és testvéreié lettek örök birtoklásra hűséges szolgálataik fejében, a várnépek emiatt pert indítottak, de a király rájuk örök hallgatást parancsolt az ügyben. A király halála u. a hatalmat öröklő [V.] István király az említett döntést helyben hagyta, őket patvarkodásuk miatt tüzes vassal bélyegeztette meg, és rájuk örök hallgatást parancsolt. [IV.] László király uralkodása idején az említett várnépek újabb pert indítottak Farkas prépost és testvérei ellenében, mire a király megtekintve elődei privilegiális okleveleit, őket patvarkodásban marasztalta el, és az üggyel kapcsolatosan örök hallgatással sújtotta őket, a birtokokat pedig ítélete révén Farkas prépostnak és testvéreinek adta. Mátyás fia János deák pedig bemutatta a fehérvári Szt. István király-egyház ispotály keresztesei és a zalai monostor konv.-jeinek privilegiális okleveleit, amelyek szerint az említett Farkas prépost testvére, Miklós az említett birtokokat visszaadta elődeinek, amely birtokokat később a somogyi konv. Miklós volt bán fia Miklós mr. által bemutatott ellentétes tartalmú privilegiális oklevele szerint Mátyás – az említett János deák apja – és más rokonai az említett királyok privilégiumai értelmében eladták Miklós bánnak. Ha Miklós az említett oklevelek elolvasása u. a privilégiumban megnevezett bárók kérésére nem járult volna hozzá a létrejövő megállapodáshoz, patvarkodásban marasztaltatott volna el, így viszont beleegyezett abba, hogy Waryas (Warias) birtokát, v. ha azt János deák a zaklatók miatt nem tudná tartani, más birtokaiból 4 ekealjnyit kitevő részt ad az említett birtokokért kárpótlásul. Azonban a Miklós mr. által bemutatott és Miklós nádor hivatkozott privilégiumában említett privilégiumok a Vysegrad magyar városrészét elhamvasztó tűzben megsemmisültek, amint azt Miklós nádor oklevele is említi. Márk fia János az említett várnépek, ill. patvarkodás bűnében elmarasztaltak közül származik, amint ez Miklós nádor jelenléte e. kiderült, és a nádor privilegiális oklevele tartalmazza is, hogy Miklós mr. ellenében perkeresőként próbált föllépni (litigionarie questionis materiam suscitare attemptarat), aki a fehérvári ispotályosok Szt. István király keresztesegyháza konv.-jének sacristia-jában lévő registrum-ból a nádor írásos kérelmére előkeresett és átírt privilégiummal azt bizonyította, hogy Miklós bán Saag (Sagh) birtokot – amit tőlük egyesek rosszindulatú sugallatára vett el – lelkiismeretének furdalása miatt Mátyásnak, Máténak, Flóriánnak, Márknak és más nemzetségtársaiknak
