Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIII. 1359. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

360 770. 1359. aug. 20. A pozsonyi egyház kápt.-jának színe e. megjelenve Eredewhathkarcha-i Pethew fia István bemutatta a kápt. autentikus pecsétjével ellátott nyílt oklevelét (l. Anjou-oklt. II. 62. szám), kérve annak a kápt. másik nyílt oklevelében történő átírását, amit a kápt. a jelen oklevéllel teljesít. D. in fe. S. regis Stephani, a. d. 1359. E.: Dl. 37 467. (Olgyay cs. lt.) Kissé vízfoltos. Hátoldalán kerek pecsét lenyomata. Tá.: Bebek István országbíró, 1364. máj. 6. Dl. 5166. (Acta eccl. ordinum et monialium. Poson. 21. 4.) K.: Olgyay 150–151. (41. szám). 771. 1359. aug. 20. Visegrád Vgrinus fia Miklós c., [I.] Lajos király (H) országbírója hírül adja: Atya-i Péter fia István Veszprém m. c.-e és szb.-i jelenléte e. perbe fogta Laak-i Ector fia Györgyöt, majd az ügy a nevezettek oklevele révén a király jelenléte elé került 1357. márc. 1-jére (ad oct. diei Cynerum in a. d. 1357. preteritas), ahol a király nevében eljáró nagyságos Zeech ~ Zech-i Miklós c. volt országbíró jelenléte elől – amint ez az általa kiadott oklevélből kiderül – az ügy többszöri halasztások u. uő. oklevele értelmében [1357.] okt. 6-ra (ad oct. fe. B. Michaelis arch. in predicto a. preteritas) jutott. A határnapon Miklós c. színe e. uő. oklevelének értelmében megjelenve Atya-i Péter fia István – amint az ekkor kiadott okleveléből kitűnik – Ector fia György ellenében előadta, hogy György az ő két örökölt birtoka, Laak és Myhal között fekvő Perechke birtokot tartja, holott az a szomszédság jogán őt illeti megvásárlás v. zálogbavétel esetén, ezért annak tudni akarja az okát. Erre György úgy válaszolt, hogy Perechke birtok őt hatályos oklevelek értelmében illeti meg, amelyeket az országbíró által kijelölendő időpontban be tud mutatni. Miklós c. a bárókkal és az ország vele együtt ítélőszéket tartó nemeseivel együtt úgy döntött, hogy Ector fia György az üggyel kapcsolatos okleveleit [1358.] jan. 8-án (in oct. diei Strennarum tunc venturis) mutassa be színe e. István ellenében, ami u. dönteni kívánt a felek között. Majd az oklevelek bemutatása többszöri halasztás u. 1358. nov. 8-ra (ad oct. fe. OO. SS. in a. d. 1358. transactas) került Miklós c. oklevele értelmében. A határnapon Miklós c. színe e. megjelenve Péter fia István kérte az oklevelek György általi bemutatását, és bár a nevében a győri egyház kápt.-jának megbízólevelével megjelent Miklós fia János bemutatta a veszprémi kápt. 1310. évi (a. d. 1310.) nyílt oklevelét (l. Anjou-oklt. II. 924. szám), azonban többi, Perechke birtokra vonatkozó oklevelét akkor nem tudta bemutatni, erre az országbírótól indok megjelölése nélkül végső időpontot kért. Miklós c. az ország vele együtt ítélőszéket tartó nemeseivel együtt úgy határozott, hogy Ector fia György [1359.] jan. 13-án (in oct. fe. Epiph. d. tunc prox. venturis) mutassa be Perechke birtokkal kapcsolatos összes oklevelét Péter fia István ellenében 3 M. bírság perkezdet e. való letétele mellett, ami u. dönteni fog a felek között. A határnapról a király halasztó oklevele (l. 40. szám) – mivel Zeech-i Miklós c. Ho. és Da (regna) báni tisztségét kapta a királytól, az országbírói honor pedig üresedésben volt – értelmében az oklevél-bemutatás a felek akaratából máj. 1-jére (ad oct. fe. B. Georgii mart. tunc