Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIII. 1359. (Budapest–Szeged, 2023.)
Documenta
361 venturis) került. Innen – az országbírói méltóságot időközben az oklevéladó kapta meg – az oklevelek bemutatása a király írásos parancsára (l. 342. szám) – amelyet György hozott el az országbírónak – aug. 1-jére (ad oct. fe. B. Jacobi ap. tunc affuturas) jutott. Mivel az István által bemutatott oklevél szerint Zech-i Miklós c. országbíró a jan. 13-án tartandó oklevél-bemutatást 3 M. bírság megfizetése mellett írta elő György számára, aki azt nem fizette meg, a királyi halasztó oklevél viszont nem szólt bírságról, az országbíró elrendelte, hogy György a 3 M. bírságot aug. 1-jén kétszeres összegben fizesse meg neki és a perbeli ellenfélnek. A határnapon az ország-bíró és az ország ítélőszéket tartó nemeseinek jelenléte e. megjelenve György Péter fia István ellenében be akarta mutatni okleveleit Perechke birtok ügyében, mire István előbb a kétszeres összegben megfizetendő 3 M. bírság neki járó részét követelte, amikor is az országbíró többször is megkérdezte, hogy azután látni kívánja-e György vonatkozó okleveleit, igenlően válaszolt. Erre az országbíró a fizetést és az oklevelek megtekintését a következő napra tette úgy, hogy előbb György tartozik megfizetni az említett összeget, utána pedig be kell mutatnia okleveleit. Aug. 2-án (crastino die) István kérte a 3 M. kétszeres összegben történő megfizetését, mire György bemutatta a király jan. 24-i oklevelét (l. 77. szám). Az oklevél bemutatása és megmagyarázása u. Ector fia György Péter fia István részéről igazságot kért az országbírótól, mivel István már felmentette őt a bírság alól, most viszont újra követelte annak megfizetését. Amikor az országbíró erről megkérdezte Istvánt, ő elismerte, hogy már jan. 13-án elégtételt kapott a bírságot illetően. Az országbíró az ország vele együtt ítélőszéket tartó nemeseivel Istvánt a bírság őt illető részének rosszhiszemű követelése miatt György ellenében patvarkodásban marasztalta el. A felek néhány nappal később nemes fogott bírák közreműködésével megállapodásra jutottak. Az országbíró jelenléte e. megjelenve egyik részről György, másik részről Péter fia István előadták, hogy az országbíró engedélyével összes pereikben megegyezésre jutottak. E szerint az egymásnak okozott károkat és jogtalanságokat illetően egymást kölcsönösen fölmentik, egymással szemben kiadatott okleveleiket – kiváltképpen a Perechke birtok ügyében kiadottakat – hatálytalanítják. György a maga részét illetően fölmenti Péter fia Istvánt a patvarkodás bűne alól, aki pedig Perechke birtokot Györgynek iktatja örök birtoklásra oly módon, hogy az oklevelek értelmében vásárlás címén őt illeti a Beche-ről folyó Bechepataka kis folyóig és a Myhal birtok felőli nagy útig, György a határjeleket ennek megfelelően felállíthatja, amit István felesége, fiai és leányai nem akadályozhatnak meg, ha ezt mégis megtennék, akkor István patvarkodás bűnében marasztaltassék el György ellenében. István mindezt önként vállalta. Ennek az örök emlékezetben való megszilárdítására Györgynek a jelen, autentikus függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet adja ki. D. in Wyssegrad, 20. die termini prenotati, a. d. 1359. E.: Dl. 49 920. (Rumy cs. lt. 138. 33.) Hártya. Kissé vízfoltos. Hátoldalán egykorú kéz írásával Georgii filii Ectoris de Lak feljegyzés, 18. sz.-i kéz írásával tárgymegjelölés, vörös-zöld sodraton függőpecsét töredéke. Eml.: a 805. számú oklevélben.
