Papp Róbert: Anjou–kori Oklevéltár. XLII. 1358. (Budapest–Szeged, 2017.)

Documenta

k�ldték Gy�rgy mr. aljegyz ̋ oadván mondand�ju-ot, akik visszatérés�kkor egymás u. el ̋ katak�vetkez ̋ ok,els ̋

oketjelentették:azismeretekkelrendelkez ̋ osorbanisazemlítettbirtokrész szomszédjai k�z�tt vizsgál�dva megtudták, hogy Lengel (dict.) János fa: Lászl�

szept. 29-e táján (circa ipsum f. S. Mychaelis arch. iam preteritum) val�ban szedetett be

f�ldes�ri járadékot (collecta) [Noghsemyen-i István fa:] Istvánnal k�z�s birtokukon, ebb ̋

ol viszont semmit sem juttatott Istvánnak, így az efféle ad�szedés miatt t�bb jobbágy

máshová k�lt�z�tt (plures iobbagiones alias causa commorandi recessissent), és az�ta is

távozik az említett birtokr�l. D. in quind. fe. Resurr. d., a. supradicto 1358. E.: Dl. 51 798. (Kállay cs. lt. 1300. 1235.) Papíron; hátlapján azonos és �jkori kézírással tárgymegjel�lések; kerek zár�pecsét, nyoma, bevágásai és maradványai. K.: AO. VII. 158-159. (85. szám). R.: Kállay II. 59. (1276. szám). Megj.: A [ ] k�z�tt adott névkiegészítés az átírt parancslevélb ̋ol származik. V�. a 431. szám� oklevéllel. 412. 1358. ápr. 15. Az egri egyház kápt.-ja jelenti [I.] Lajos királynak (H), hogy eleget tévén a febr. 4-i parancslevelében (l. 89. szám) foglaltaknak, kik�ldte tan�ként Tereche-i Jakab királyi ember társaságában aljegyz ̋ u ifj�t (providus iuvenis), Gy�rgy mr.-t, ojét, az érett elméj ̋ akik visszatérés�kkor egybehangz�lag jelentették, hogy Zothmar és Zaboulch m.-kben

folytatott vizsgálatuk során olyan értes�léseket szereztek, miszerint Batur-i Leukus fa:

Péter jan. 31-én (in dict. f. IV. an. ipsum fe. Purif. B. virg. iam preteritum) Batur birtokon Noghsemyen-i István fa:] István mr. jobbágyát�l val�ban elvett hatalmaskodva egy lovat és egy kardot. D. in quind. fe. Resurr. d., a. supradict. [1358]. E.: Dl. 51 799. (Kállay cs. lt. 1300. 1199.) Papíron; hátlapján k�zépen azonos kézírással, és ezalatt �jkori kézírással tárgymegjel�lések; kerek zár�pecsét t�redéke, bevágásai. K.: AO VII. 156-157. (84. szám); Szentpétery, K�zépkori okl. 82-83. (58. szám). R.: Kállay II. 59-60. (1277. szám). Megj.: A [ ] k�z�tt adott név-és évszám kiegészítés az átírt parancslevélb ̋ol származik. V�. a 432. szám� oklevéllel. 413. 1358. ápr. 15. A pécsi egyház kápt.-ja a királyi udvar jegyz ̋

oje, Gerek-i Péter mr. kérése és oklevélbemutatása alapján átírja részint [I.] Lajos királynak (H) az o ̋ nagyobb pecsétjével ellátott, a Zerdahel-i Szt. Lászl� király kolostor pálos remete testvéreinek érdekében a kolostor testvéreit és perjelét, Lászl�t illeto ̋ jogok védelme kapcsán az ugyancsak Zerdahel-i Ders ∼ Deers fa: Mikl�shoz intézett parancslevelét (l. 87. szám), s egyszersmind írásba foglalja Gerek-i Péternek a kápt. e. tett nyilatkozatát. Ez ut�bbi szerint a nevezett Péter mr. királyi emberként eljárva bemutatta Ders fa: Mikl�s mr.-nek az említett királyi oklevelet, majd Mikl�s mr. a t�bbi odagy ̋ult és odahívott nemes, de kivált is tulajdon fai: Ders, Gy�rgy és János, valamint testvérének, Ders fa Péternek a fa: Mihály jelenlétében a parancsba foglaltakat mindenben elfogadva az eljár� Péter mr. e. maradéktalanul visszaadta az általa alapított kolostornak és a remete testvéreknek az alapításnál nekik adott birtokokat és részbirtokokat, valamint egyéb jogokat – ahogyan azok egykor a kolostor t ̋

ole kapott okleveleibe belefoglaltattak –, amint visszaadásukra az uralkod� e. ígéretet tett. Ezenkív�l Zerdahel-i Ders fa Péter fa: Mihály, miután látta atyjának

oklevelét, amelyben az a pálos remete testvérek Szt. Lászl�-kolostorának javára adományt tett, a felsoroltak jelenlétében kijelentette, hogy az abban foglaltakat érvényesnek

fogadja el, és �r�kre meg ̋orzi, valamint másokkal is meg ̋orizteti. Mindezekr ̋ol a kápt.

Lászl� perjel és a remete testvérek számára oklevelet ad ki. D. in quind. fe. Pasche d., a.

supraditcto. E.: Dl. 4743. (MKA. Acta Paulinorum Szerdahely 1. 2.) Hártyán, baloldalán kisebb vízfoltok, felso ̋ széle szakadozott; hátlapján �jkori kézírással tárgymegjel�lés; k�zépen mandorla alak� rányomott pecsét t�redékei, szalagja. K.: AO. VII. 162-163. (87. szám). 162