Papp Róbert: Anjou–kori Oklevéltár. XLII. 1358. (Budapest–Szeged, 2017.)
Documenta
414. 1358. ápr. 15. A [székes-]fehérvári-egyház kápt.-ja jelenti [I.] Lajos királynak (H): a keresztesek Mo.-i és Szlav�niai perjelének, Baldonus Cornutus testvérnek adott, a király nagypecsétje alatt kelt 1 évre sz�l� általános érvény ̋u parancslevelének (l. 403. szám) engedelmeskedve Chala-i Mikl�s királyi emberrel tan�ul k�ldte Pétert, az említett egyház karpapját (presbiter chori). A kik�ld�ttek visszatért�kkor olyan jelentést tettek, miszerint, ápr. 11-én (f. IV. prox. p. oct. fe. Passce d. prox. nunc preteritis) Zenthgrug-i [!] Imréhez mentek, és ̋ ot a jobbágyaival, valamint ugyanonnan másokkal egy�tt tiltották a [székes-]fehérvári Szt. István király-egyház Izka birtoka j�vedelmeinek és haszonvételeinek használatát�l. D. in quind. predicti fe. Passce d., a. eiusdem 1358. E.: Dl. 106 132. (Székesfehérvári keresztesek konventje 3. 1. 22.) Papíron, foltos; hátlapján azonos kézírással tárgymegjel�lés; mandorla alak� zár�pecsét maradványai, szalagja, bevágásai. K.: – 415. 1358. ápr. 15. A váradi egyház kápt.-ja jelenti [I.] Lajos királynak (H): parancslevelének (l. 287. szám) engedelmeskedvén Kouas-i Demeter mellé tan�ul k�ldte a hitvall� Szt. Imre hercegoltárnak a rector-át, János karpapot, s a kik�ld�ttek visszatért�kkor olyan jelentést tettek, miszerint Zonuk m.-be kimenvén lefolytatták a kért vizsgálatot, és az említett parancslevélben foglaltakat mind igaznak találták. D. die domin., videlicet in quind. fe. Pasce d., a. prenotato [1358]. E.: AL. Erdélyi M�zeum Egyes�let egykori lt. Kemény J�zsef gy ̋ujteménye, 38. (Df. 253 448.) Papíron; hátlapján azonos kézírással tárgymegjel�lés; mandorla alak� zár�pecsét maradványa. K.: Doc. Rom. Hist. C. XI. 267-268. (265. szám) (román fordításban is). R.: Szab� K., Erd. M�z. okl. 26. (108. szám); Erdélyi Okm. III. 354. (1008. szám). 416. (1358. ápr. 15-máj. 1. k�z�tt) A veszprémi kápt. jelenti a királynak, hogy az országbír� korábbi oklevelében (l. 42. szám) foglaltakhoz híven tan�ul k�ldte kanonokjait: a felperesek, Klára és testvérei (fr. sui), János és András számára kijel�lt Nema-i János fa: L ̋ orinc királyi ember mellé András mr.-t, míg az alperesnek, a Szt. Márton-egyház apátjának, Szigfridnek (Seffridus) részére megnevezett Mendzenth-i Pál fa: Mihály királyi ember oldalára Péter mr.-t, akik visszatérve olyan jelentést tettek, miszerint ápr. 15-én (in quind. fe. Passce d.) kimentek a Barsunyusés Katlfalvak k�z�ttfekv ̋ o Huzyuteluk ∼ Huzzuteluk ∼ Huziuteluk f�ldre, és a szomszédok, valamint a megjelent felek jelenlétében lefolytatták a kért vizsgálatot. A megkérdezettekt ̋ ol �gy értes�ltek, hogy a sz�ban forg� f�ld Klára asszony és testvéreinek (fr. suum) apja, Katl-i István �r�kségi birtoka volt, és a nevezett István az akkor forgalomban lévo ̋ 1 kis dénármárkáért (1 marca parvorum denariorum tunc currentium) elzálogosította a nevezett apát el ̋ odjének, így az sohasem volt Barsunyus birtok része. Másokt�l viszont olyan értes�lést szereztek, miszerint Huzyuteluk f�ld nem volt István kezén, hanem mindig is a mondott Barsunyus részét képezte. Ezután az országbír�i parancshoz híven a f�ldet határokkal akarták elk�l�níteni, amikor is András és János a királynéi birtok fel ̋ol t�bb határjelet mutatott, ám ezeket az apát a maga és egyházának Barsunyus birtokához tartoz�nak mondta, s szerinte Barsunyus és Huzyteluk egyaránt azokon bel�l esik, elk�l�nítve így a királynéi birtokt�l azokat. Az apát állítása szerint a már mondott András és János az o ̋ és egyházának birtoka, valamint az el ̋ obbiek Katl birtoka mellett haladtak, ezért az apát kérésére András és János 3, k�rben elhelyezkedo ̋ (circulariter adiacentes) határjelet mutattak a nevezett f�ld és Barsunyus k�z�tt fekvo ̋ jel�lésekként, ám az apát ezeket is a Huzzuteluk-ot magába foglal� Barsunyus birtok és Katl k�z�tti határjelekként titulálta, amelyet viszont Katl-i István fai tagadtak. Ezek u. a királyi emberek a tan�ik jelenlétében megkérdezték Katl-i István fait, hogy kiknek a jogai elk�l�nítésére szolgált ama 3 határjel felállítása, azt a választ kapták, miszerint e határjeleket eredetileg akkor állították, amikor a rokonságon bel�l korábban birtokosztályt eszk�z�ltek (pro divisione inter homines generationes eorundem prius facta dist-163
