Papp Róbert: Anjou–kori Oklevéltár. XLII. 1358. (Budapest–Szeged, 2017.)

Documenta

�gyek végleges lezárása esetén merjenek visszatérni. D. in Vissegrad, mensis May die

26., ind. XI., a. d. 1358. Azon akaratát is kifejezi a király, hogy a továbbiakban olyan rendelkezések és határozatok sz�lessenek a városban, amelyek az ̋

o uralkod�i tiszteletét és a város érdekeit egyaránt el ̋

ony�sen szolgálják. Fentebbiek akkor nyerik el érvény�ket, amikor a rendelkezések elfogadása, illetve a rájuk vonatkoz� esk�tétel az említett m�don megt�rténik. E.: Istorijskij Archiv Dubrovnik, LXXVI. Diplomata et acta: Beˇcke latiniˇcke isprave, br. 90 R. (Df. 290 205.) K.: Janekovi ́

c-R�mer, Višegradski ugovor 23-26. 593. 1358. máj. 26. Ágnes magyar királyné egyházi javadalmak kapcsán oklevelet ad ki. E.: – K. szerint: Aarau lt.-ban. K.: Libenau, Hundert Urkunden 141-142. (92. szám). 594. (1358. máj. 27. e.) A pannonhalmi Szt. Márton-egyház konventje máj. 27-re ([ad] oct. fe. Penth.) Zeech-i

Mikl�s országbír� színe elé idézi Pete fa: Mihályt és vele szemben Bokud-i Jekkul-t. Eml.: a 626. szám� oklevélben. K.: Dreska G., Pannonhalmi konvent I. 88. (84. szám). 595. (1358. máj. 27. e.) András erdélyi vajda – miként oklevele tan�sítja – az egyik részr ̋

ol Abafaya-i Gurgeny-i (dict.) Péterfa: János,a másik részr ̋

ol pedig a Clus-Monostra-i apát k�z�tt Apaty birtok

tárgyában fennforg� perben k�telezi Péter fa: Jánost, hogy a nevezett birtokra vonatkoz�

okleveleit máj. 27-én (in oct. fe. Pent.) az alvajda színe e. mutassa be az apáttal szemben, s mulasztás esetére 3 M. perbelépés e. megfzetendo ̋ bírságot helyez kilátásba. Eml.: a 617. szám� oklevélben. K.: Doc. Rom. Hist. C. XI. 276. (279. szám). R.: Erdélyi Okm. III. 357. (1015. szám). 596. 1358. máj. 27. Visegrád [I.] Lajos király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Co, Bu, princ. Sal., mont. S. Angeli d.) tudtul

adja: Illés raguzai érsek, valamint Ragnina-i Péter, Bona-i János, Gondula-i János és Cereua-i János raguzai polgárok városk�z�sség�k képvisel ̋

oiként és k�veteiként megjelenvén színe e., élve azzal a teljes k�r ̋u felhatalmazással, amellyel a Pistorio-beli néhai Parinius császári felhatalmazás� rendes bír�nak és jegyz ̋

onek a fa, Soffredus [!] felesk�d�tt városi írnok keze által kiállított k�zokirat tan�sága szerint (ex instrumento publico,

scripto manu Soffredi condam sc. Parinii de Pistorio auctoritate imperiali iudicis ordinarii et notarii ac vestri communi iurati scribe) felruházták ̋ o, továbbá az anyakioket, az ̋ rályné, nemk�l�nben királyi hitvese, valamint a k�rnyezet�kben lévo ̋ f ̋

opapok és bár�k jelenlétében olyan el ̋oterjesztést tettek, miszerint j�llehet Raguza városnak emberemlékezet �ta a Magyar Királyság fennhat�sága alá kellett tartoznia, az mégis mintegy 120 éve a velenceiek uralma alá ker�lt, s amikor Dalmácia �jra magyar fennhat�ság alá jutott, és a velenceiek lemondtak minden rá vonatkoz� jogukr�l, akkor a város k�z�ssége b�lcs megfontolás u. ̋ ot v. unoka�ccsét (fr. noster), a néhai oket k�ldte el, hogy urukként ̋ István herceg fát: János herceget elismerjék, így h�dolatuk elfogadását kérték. Miután

kérés�k kegyes fogadtatásra talált, a király a Dalmácia ter�letén alapított és ott fekvo ̋ Raguza városát elfogadja uralma alá tartoz�nak a k�vetkez ̋o kik�tésekkel: [1.] a város k�z�ssége kijel�lt polgárai révén test�letileg esk�t tartozik tenni a király és ut�dainak 233