B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)
DOCUMENTA - Regeszták
91 mazó oklevelét, miszerint: egyrészről Vilmos pannonhalmi (S. Mons Panonie) apát alperes, másrésztől Kemen fia János fia Dénes felperes [1354.] ápr. 20-án (in oct. fe. Passce d.) tartoztak Tamás comes országbíró előtt bemutatni okleveleiket Nyulas birtok ügyében. A terminus előtt Tamás comes elhunyt, és a király az országbíróság honorját Miklósra ruházta, aki pedig az oklevelek bemutatását erről az időpontról a király parancsára a Szerbia ellen vezetett királyi had jan. 20-ra meghirdetett oszlásának 15. napjára, azaz febr. 3-ra (ad quind. residentie exercitus regii versus Rassciam moti et ad quind. fe. Epiph. d. proclamate) halasztotta oklevelével. Időközben Vilmos apát elhunyt és őt a pannonhalmi Szt. Márton-egyház apáti tisztségében Seffridus fr.-t követte. A terminuson Seffridus apát nevében István deák (litteratus) jelent meg a pannonhalmi konvent megbízólevelével és kérte, hogy Kemen fia János fia Dénes mutassa be az okleveleit. Dénes személyesen jelent meg az országbíró színe előtt és bemutatta a Hermann us fr. pannonhalmi apát és a konvent 1288-ban (a. d. 1288.) kelt privilégiumát, miszerint Hermannus fr. és a konvent Veres-i officialis-uknak, Keminus comesnek annak fiatalkora óta teljesített szolgálataiért adják örökre az egyházuk földjeitől elválasztott Nyulas nevű földet, melyet 25 márkáért vásároltak (empta et exempta) Tamás mester hántai préposttól, akinek azt [V.] István király adományozta minden tartozékával és haszonvételével együtt (szántóföldek, kaszálók, szőlők és egyebek), oly módon, ahogyan Tamás mester prépost bírta, mindazon jogokkal és határokkal együtt. Ezzel szemben István deák (litteraus) bemutatta [V.] István király (H) 1270-ben (a.d. 1270) és a győri káptalan 1271-ben (a. d. 1271.) kelt privilégiumait. [V.] István király oklevele szerin t megjelent a színe előtt Tamás mester hántai prépost, a király különleges clericus-a és azt kérte, hogy az uralkodó megerősítve [IV.] Béla király szolgálatai érdemeiért neki tett adományát, adományozza neki a Mosoni vár Nyulas nevű földjét. A király, noha Tamás mester a [IV.] Bélának és neki tett sok szolgálatért többet érdemelne, de mivel [IV.] Béla király idő előtt bekövetkezett halála miatt már nem tudottt Nyulas föld adományozásáról privilégiumot kieszközölni és a királynak nincs tudomása a föld minőségéről és mennyiségéről, sem arról, hogy azt a vár nagy sérelme nélkül el lehet-e adományozni vagy sem, ezért oklevelében meghagyta B[onifác] fr. pannonhalmi apátnak, hogy a földet tartozékaival együtt iktassa Tamás mesternek és a határokat írja meg neki. Az apát azt válaszolta, hogy úgy találta, hogy Nyulas föld 10 aratrum-nyi és további 25 szőlő van ott, és mindezeket Tamás mesternek iktatta ellentmondás nélkül, ahogyan az a király parancsában állt, az oklevélbe foglalt határokkal. [V.] István megfontolva Tamás mester hűségét és érdemet, melyet a koronának nyújtott hűségesen, jóllehet nagyobb jutalmat érdemelne, Nyulas földet a szőlőkkel és minden tartozékával és haszonvételével egyetemben, a vár alól felmentve királyi bőkezűséggel Tamás mesternek adományozza örökre, különös királyi kegyből megengedve, hogy életében vagy halálában a földet annak adja, akinek akarja. A föld határai, ahogyan [V.] István király az apát fenti levelében látta: a Szt. Márton-monostor földje, kettős határjelek, a királyné népeinek Posnem falvának földje, a győri vár népeinek és a királyi tárnokoknak a határai. A győri káptalan oklevele szerint megjelent előttük egyrészről Tamás hántai prépost, a győri egyház kanonokja, másrészről B[onifác] pannonhalmi apát nevében Herric fr. monachus és Vosos, a Szt. Márton-monostor jobbágya, és Tamás prépost elmondta, hogy Nyulas nevű földjét tartozékaival és haszonvételeivel együtt (10 ekényi művelésre alkalmas föld és 25 szőlő),
