B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)
DOCUMENTA - Regeszták
92 amit [IV.] Béla király (H) [V.] István (H) király privilégiumával megerősített adományából bírt, eladta az apátnak és a monostornak 25 márka dénárért örökre olyan statusban, ahogyan azt ő maga bírta. A prépost a káptalan előtt megkapta a vételárat, és [V.] István privilégiumát a föld adományozásáról és megerősítéséről az apát és a monostor megbízottainak a káptalan előtt átadta. Az oklevelek bemutatása után az országbíró megkérdezte Dénest, hogy valaha Nyulas birtok uralmában volt-e, azt bírta-e vagy sem, mire a kérdezett azt válaszolta, atyja, János a birtokon élt, azt bírta, de ő soha nem volt annak birtokában. Mivel János fia Dénes azt mondta, hogy soha nem volt Nyulas birtok uralmában és azt minden tartozékával (10 ekényi szántóföld és 25 szőlő) B[onfiác] pannonhalmi apát a maga és monostora részére vásárolta meg Tamás mester hántai préposttól, akinek a birtokot [V.] István király adományozta szabad rendelkezéssel, ahogyan az a király és a győri káptalan okleveleiből kiderült, és Hermannus fr. pannonhalmi apát és a konvent a B[onifác] apát által vásárolt Nyulas földet soha nem adta Keminusnak, Dénes nagyapjának, és az a monostortól világi használatba (in profanos usus) semmilyen módon nem kerülhetett, ahogyan az kiderült az országbíró, és a vele törvényszéket ülő főpapok, bárók és nemesek számára. Ezért az országbíró bírótársaival a Nyulas nevű földet minden tartozékával egyetemben, az [V.] István király privilégiumában olvasható határok alatt a Szt. Márton-monostornak és Seffridus apátnak ítélik örökre, azzal a joggal, amivel a fenti privilégiumok alapján hozzájuk tartozik, mások jogának sérelme nélkül, János fia Dénesre pedig ebben az ügyben örökös hallgatást mérve. Dénest ezen kívül Nyulas birtok jogtalan visszaköveteléséért a birtok becsértékben marasztalja el, amit neki és a perbeli ellenfélnek kell megfizetnie. Minderről az országbíró autentikus pecsétjével megerősített privilégiumot ad. D. Bude, 20. die quind. residentie exercitus regii predict., a. d. 1355. E.: BFL. Konventi lt. Capsarium 429. és. 3BB. (Df. 207 225.) Hártya, néhány helyen vízfoltos. Hátlapon más középkori kezekkel és későbbi kézzel írott tartalmi kivonatok, melyek közül csak az egyik oklvasható, a másik erősen kopott. ( Privilegium super terram ad decem aratra se extendentem et viginti quinque vineas domini Thome prepositi Nywlos habitam .) Vörös és kék fonaton függő pecsétje elveszett. K.: F. IX/2. 460–461. (222. szám); P. II. 416–419. (146. szám); Koller III. 75–76. (részleges). 106. 1355. febr. 22. Buda Drugeth Miklós comes, országbíró 1355. febr. 22-i (in domin. Invocavit, sub a. d. 1355.) Budán kelt oklevele szerint megjelentek az országbíró előtt [egyrészről] Akalychna-i Péter fiai: Márk és [Serephel] [másrészről Myke fia Miklós] és elmondták, hogy minden egymás ellen viselt perükben, különösen a [....] földrész miattiban az országbíró bírói engedélyével, hogy a közöttük lévő ellenségeskedést végképp kiirtsák és örök békében legyenek, úgy egyeztek meg, hogy Péter fiai: [Márk] és Serephel az Akalycha birtokon lévő, közöttük per tárgyát képező [3 ekényi] földet Myke fia Miklósnak adják.
