B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)

DOCUMENTA - Regeszták

85 oklevelében áll, ezért az országbíró az ország vele együtt ítélkező báróival és nemeseivel úgy határozott, hogy Nogmihal-i Jakow fia Jánost a fentiek miatt párbajban pervesztésként marasztalják el, azaz minden, csak őt illető, bárhol az országban (H) lévő javának, birtokának és jogának elvesztésével büntetik, melyeknek kétharmad része az országbírót, egyharmada pedig az asszonyt és fiát illeti. Minderről az országbíró függő- és autentikus pecsétjével megerősített privilégiumot ad. D. Bude, 16. die quind. residentie exercitus regii prenotate, a. d. 1355. E.: Dl. 85 307. (Sztáray cs. lt. 93.) Hártya, N iniciálé. Vörös sodraton függő, kitöredezett képű függőpecsét. Hátlapon későbbi kézzel írott latin nyelvű tartalmi kivonat és más kézzel latin nyelvű tárgymegjelölés. Má.: Dl. 24 681. (MKA. NRA. 861.21.) (18. századi, egyszerű, nehezen olvasható.). K.: Sztáray I. 243–246. (139. szám). 97. 1355. febr. 18. Buda Drugeth Miklós comes, [I.] Lajos király király (H) országbírája és Turuch megye honorbirtokosa tudatja, hogy Lachk mester fia András volt Machow-i bán, most királynéi tárnokmester, vasvári és soproni ispán Mortunus fia Mihály összes birtokát mint örökös nélkül elhunyt ember birtokait, magának és feleségének, ue. Mihály nőtestvérének a királytól adományul felkérte. A király a birtokokat nekik adományozta, mivel azok az ő adományozási jogköréhez tartoztak. Azonban Marouth-i István fia Miklós mester a maga, valamint fr.ei: István és János, továbbá fr.-e: Mihály fiai: Miklós, Mihály és János nevében András volt bánnal a király színe előtt megjelenve elmondta, hogy Mortunus fia Mihály vele és fr.-eivel egy osztályos ágban volt (in una generationis divisionali linea ... extitisset), ezért birtokai a jog szerint hozzájuk tartoznak. A király pedig senkit nem akarván jogaiban megrövidíteni, ezért meghagyta a feleknek, hogy 1353. márc. 31-én (in oct. fe. Pasche, a. d. 1353.) mutassák be bizonyítékaikat előtte és a bárói előtt, melyeket megtekintve igazságot tud tenni közöttük. A bizonyítékok bemutatását Tamás comes országbíró az oklevelével [1354.] márc. 26-ra (ad oct. diei medii Quadr., in a. nunc prox. elapso) halasztotta, majd a király oklevelének megfelelően a Szerbia ellen vezetett had jan. 20-ra meghirdetett os

zlásának 15. napjára, azaz febr. 3-ra (ad quind. residentie sui regalis exercitus versus Rassciam moti et ad quind. fe. Epiph. d. proclamate) került, és mivel időközben Tamás comes elhunyt és az országbíróság honorját a király Drugeth Miklósra ruházta, ezért az ő színe elé. A terminuson a királyné jelenlétében az országbíró a törvényszéken ülő bírótársaival – Miklós esztergomi érsek, Miklós zágrábi püspök és királyi alkancellár, János veszprémi, István nyitrai püspökök, László csázmai prépost, királyi kápolnaispán és titkos kancellár, László egri prépost, Domonkos az Esztergom-hegyfoki Szt. Tamás mártír-egyház prépostja, Gergely váradi custos, Miklós nádor, Cykow tárnokmester, István fia Miklós egész Sclauonia és Ho. bánja, Péter fia Miklós Zeurynium (Á.: Zeurinium)-i bán, Péter fia Tamás ajtónállómester, Gelet fia János mester Baymuch (Á.: Boymuch)-i várnagy, Bubek (dict.) Domonkos fiai: István és György liptói ispánok, Sándor fia János Gymus-i várnagy és mások – színe előtt megjelentek egyrészről Ma-