B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)

DOCUMENTA - Regeszták

83 mindenkitől, akitől lehet és kell, hogy ez két birtok-e, vagy határokkal egymástól el vane választva, vagy egy tagban vannak és a [IV.] Béla oklevelében olvasható határok által vannak-e körbezárva, vagy pedig Bodolowfeulde birtok azokon kívül fekszik, majd pedig a vizsgálatról és a határokról tegyenek jelentést a királynak okt. 6-ra (ad oct. fe. B. Mychaelis arch.). A termiunuson a felek a korábban már bemutatott és más, a birtokkal kapcsolatos okleveleiket is tartoznak bemutatni Tamás comes előtt. A káptalan oklevelének bemutatását erről a terminusról többször is elhalasztották, végül [1354.] máj. 1-re (ad oct. fe. B. Georgii mart.) került. Azonban a közbeeső időben Tamás comes Isten rendeléséből elhunyt és a király az országbíróság honorját Drugeth Miklósra ruházta, ezért erről az időpontól már ő halasztotta el a pert a Szerbia ellen vezetett királyi had jan. 20-ra meghirdetett oszlásának 15. napjára, azaz febr. 3-ra (ad quind. residentie exercitus regii versus Rassciam moti et ad quind. fe. Epiph. d.). Ezen a terminuson megjelent az országbíró színe előtt egyrészről Wytan-i Arews fia László fia Miklós a fr.-e, Jakab nevében az egri káptalan megbízólevelével, másrészről pedig Jób fia Miklós, ue. Jób fia Domonkos fia János és bemutatták az egri káptalan oklevelét, miszerint Kozma-i Kozma fia Egyed (Wytan-i Arews fia László fia Jakab felperes részére küldött) és Radych-i Tamás fia Lőrinc (Jób fia Miklós és Domonkos fia János alperesek részére küldött) királyi emberek és az egri káptalan tanúságtevői (akiket a káptalan Tamás országbíró kérésére küldött ki), azaz Miklós sacerdos, az egri egyház Szt. Márton-hitvalló oltárának mestere és Lukács, az egri káptalan karpapja (clericus chori) a káptalanba visszatérve egybehangzóan elmondták, hogy jelenlétükben a felek [1353.] szept. 15-én (in oct. fe. Nat. S. Marie Virg.) kiszálltak a vitatott birtokra, [IV.] Béla király privilégiumát Jób fia Miklós és ue. Jób fia Domonkos fia János ott eredetiben bemutatták és az abban foglalt határok alapján a vitás birtokot az első határjeltől az utolsóig bejárták és a Wytan-i László fia Jakab által a maga részére odavitt (adducti) nemesek azt mondták, hogy a birtokot, melyet László fia János a saját jogán követel, már régóta és most is Zyunye alio nomine Radich hívják, majd pedig az oklevélben megnevezett nemesek, valamint a vitás föld szomszédjai és határosai (akiket Jób fia Miklós és Domonkos fia János vezettek oda a maguk részére) azt mondták, hogy a birtokot nem Ziunye-nek, hanem Bodolofeulde-nek vagy Radachnak nevezték régen is és most is, és adomány címén (iusto donationis titulo) Jób fia Miklóst és Domonkos fia Jánost illeti. Az oklevél bemutatása után Jób fia Miklós és Domonkos fia János eredetiben ismét bemutatták az országbírónak [IV.] Béla király és Lampert mester néhai országbíró fentebb ismertetett okleveleit, aki azoknak röviden összefoglalta a tartalmát. Drugeth Miklós országbíró előtt Arews fia László fia Jakab Bodoloufeude birtokot csalárd módon Jób fia Miklóstól és Domonkos fia Jánostól vissza akarta venni, melyet az atyja Arews fia László Lampert mester országbíró színe előtt veszett el, és amivel kapcsolatban Lampert országbíró örökös hallgatást mért rá, nem félve a csalárdságtól és nem véve tekintetbe, hogy ilyesfajta patvarkodása fejének és javainak elvesztését okozza, ezért az országbíró a vele törvényszéket ülő bárókkal és nemesekkel együtt úgy határozott, hogy László fia Jakabot, mivel Miklóstól és Jánostól jogtalanul és csalárd módon akarta visszaszerezni a birtokot, patvarkodásban marasztalja el és Bodolofeulde birtokot Jób fia Miklósnak és Domonkos fia Jánosnak ítéli örökre azzal a joggal, amivel [IV.] Béla király privilégiuma és Lampert mester országbíró nyílt oklevele értelmében őket megilleti. Továbbá mivel