B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)
DOCUMENTA - Regeszták
77 András vagy Zomolya-i Márton fia Miklós vagy Batur-i Mihály fia Miklós vagy Kooch-i Péter királyi ember 1355. máj. 1-jén (in oct. fe. B. Georgii mart.) kiszáll Boch birtokra, az összehívott szomszédok és határosok, valamint a felek vagy megbízottaik jelenlétében azt régi és igaz határai mentén bejárja, négy egyenlő részre osztja és egy tagban fekvő negyedét határokkal elválasztva iktatja az asszonyoknak azzal a joggal, amivel hozzájuk tartozik, Dénes, Batur-i Miklós özvegye és senki más ellentmondásával nem törődve, a maradék háromnegyed részt pedig meghagyják azo knak, akikhez a jog szerint tartozik, majd az iktatás után, ha valaki úgy gondolja, hogy ott joga van, azt a jog szerint keresheti, és minderről a káptalan máj. 8-ra (8. diem dict. oct.) a királynak tegyen jelentést. D. Bude, 12. die termini prenotati, a. d. 1355. Á.: Az 515. számú oklevélben. Megj.: Az országbírói oklevél megfogalmazása alapján úgy tűnik, hogy az egri káptalan felé nem született még egy mandatum, hanem jelen oklevél alapján jártak el. A káptalan jelentésébe említésként foglalták bele (l. 310. szám), azonban számos olyan részlettel együtt, ami jelen oklevélből hiányzik. 90. 1355. febr. 14. Jánosfalva Czele (dict.) Pál, István, András és László mesterek tudatják, hogy Sydlinus fia Jánosnak és örököseinek adnak a Topol folyó környékén lévő öröklött birtokukon (in nostra hereditate) a folyó két partján (keresztben és hosszában) egy erdőt használatra Czel Coppirintie határaitól a fehér folyóig (ad album rivulum), hogy oda népeket gyűjtsön, akik ott a fákat kivágják, a tuskókat kiszedik és szántófölddé változtatják. Az oda összegyűlt és ott élni akaró népek részére jelen oklevél kiadásától kezdve 14 évig szabadságot adnak (a data presentium 14 annos concedimus libertatem). Egyházuk szabad és tizedektől mentes legyen (item ecclesiam cum plenis et li beris decimis habebunt). Szabadon halászhatnak és vadászhatnak, és az erdő és a mező minden haszonvételével szabadon élhetnek. A 14. év elteltével kötelesek az oklevéladónak minden mansio után (de quolibet manso seu laneo) a német jog szerint évente három fertot fizetni: egyet az Úr születésének ünnepén, egyet Szt. György ünnepén és egyet Szt. Mihály ünnepén. Az lábasjószágok terelésére (pro viis seu gressibus pecorum) a falu mindkét részén egy fél szabad telket (mansum) ad. A letelepedettek mentesek legye n a munka kötelezettsége és más adó alól (a labore quoque et aliis exactionibus). Ha a falu határai között bányát találnak, akkor a soltész az oklevéladók részének hatodát kapja. A telepesek a kisebb és nagyobb tizedek alól legyenek mentesek az oklevéladók részéről. Az oklevéladóknak járó munera-ként minden mansio két garast fizessen évente. A soltésznak és örököseinek munkájuk viszonzásául két mansiót adnak örökre a német jog szerint, egy szabad malmot és egy serfőzőházat. A kisebb és nagyobb ügyeket különbségtétel nélkül a soltész fogja megítélni az Eperies-i polgárok szabadsága szerint. Ha bírságot szab ki, akkor annak kétharmad részét az oklevéladóknak kell átadnia. Az oklevéladók megengedik, hogy amikor a soltész az oklevéladók vagy mások részéről háborgatva a faluból el szeretne menni, akkor a soltészséget szabadon eladhatja. Az oda összegyűlt hospesek szabadon építhetnek mészárszéket, cipészműhelyt, pékséget, kovácsműhelyt és bármilyen más mesterséget tudnak, azt
