B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)

DOCUMENTA - Regeszták

77 András vagy Zomolya-i Márton fia Miklós vagy Batur-i Mihály fia Miklós vagy Ko­och-i Péter királyi ember 1355. máj. 1-jén (in oct. fe. B. Georgii mart.) kiszáll Boch birtokra, az összehívott szomszédok és határosok, valamint a felek vagy megbízottaik jelenlétében azt régi és igaz határai mentén bejárja, négy egyenlő részre osztja és egy tagban fekvő negyedét határokkal elválasztva iktatja az asszonyoknak azzal a joggal, amivel hozzájuk tartozik, Dénes, Batur-i Miklós özvegye és senki más ellentmondá­sával nem törődve, a maradék háromnegyed részt pedig meghagyják azo knak, akikhez a jog szerint tartozik, majd az iktatás után, ha valaki úgy gondolja, hogy ott joga van, azt a jog szerint keresheti, és minderről a káptalan máj. 8-ra (8. diem dict. oct.) a királynak tegyen jelentést. D. Bude, 12. die termini prenotati, a. d. 1355. Á.: Az 515. számú oklevélben. Megj.: Az országbírói oklevél megfogalmazása alapján úgy tűnik, hogy az egri káp­talan felé nem született még egy mandatum, hanem jelen oklevél alapján jár­tak el. A káptalan jelentésébe említésként foglalták bele (l. 310. szám), azon­ban számos olyan részlettel együtt, ami jelen oklevélből hiányzik. 90. 1355. febr. 14. Jánosfalva Czele (dict.) Pál, István, András és László mesterek tudatják, hogy Sydlinus fia Já­nosnak és örököseinek adnak a Topol folyó környékén lévő öröklött birtokukon (in nostra hereditate) a folyó két partján (keresztben és hosszában) egy erdőt használatra Czel Coppirintie határaitól a fehér folyóig (ad album rivulum), hogy oda népeket gyűjtsön, akik ott a fákat kivágják, a tuskókat kiszedik és szántófölddé változtatják. Az oda összegyűlt és ott élni akaró népek részére jelen oklevél kiadásától kezdve 14 évig szabadságot adnak (a data presentium 14 annos concedimus libertatem). Egyhá­zuk szabad és tizedektől mentes legyen (item ecclesiam cum plenis et li beris decimis habebunt). Szabadon halászhatnak és vadászhatnak, és az erdő és a mező minden ha­szonvételével szabadon élhetnek. A 14. év elteltével kötelesek az oklevéladónak min­den mansio után (de quolibet manso seu laneo) a német jog szerint évente három ferto­t fizetni: egyet az Úr születésének ünnepén, egyet Szt. György ünnepén és egyet Szt. Mihály ünnepén. Az lábasjószágok terelésére (pro viis seu gressibus pecorum) a falu mindkét részén egy fél szabad telket (mansum) ad. A letelepedettek mentesek legye n a munka kötelezettsége és más adó alól (a labore quoque et aliis exactionibus). Ha a falu határai között bányát találnak, akkor a soltész az oklevéladók részének ha­todát kapja. A telepesek a kisebb és nagyobb tizedek alól legyenek mentesek az okle­véladók részéről. Az oklevéladóknak járó munera-ként minden mansio két garast fi­zessen évente. A soltésznak és örököseinek munkájuk viszonzásául két mansiót adnak örökre a német jog szerint, egy szabad malmot és egy serfőzőházat. A kisebb és na­gyobb ügyeket különbségtétel nélkül a soltész fogja megítélni az Eperies-i polgárok szabadsága szerint. Ha bírságot szab ki, akkor annak kétharmad részét az oklevél­adóknak kell átadnia. Az oklevéladók megengedik, hogy amikor a soltész az oklevél­adók vagy mások részéről háborgatva a faluból el szeretne menni, akkor a soltészséget szabadon eladhatja. Az oda összegyűlt hospesek szabadon építhetnek mészárszéket, cipészműhelyt, pékséget, kovácsműhelyt és bármilyen más mesterséget tudnak, azt

Next

/
Oldalképek
Tartalom