B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)

DOCUMENTA - Regeszták

304 viseltetve, ott két egyházat építettek újonnan (de novo) – az egyiket a királyné a saját költségén a prépost és a káptalan részére (pro collegio prepositi et capituli), a másikat pedig a Boldogságos Szűz tiszteletére Szt. Ferenc rendjének klarissza nővérei használatára (pro usu suorum Sancte Clare ordinis Beati Francisci) a király és a királyné költségén –, és tájékozódni akartak a prépost és a káptalan jogai felől, ezért meghagyták, hogy mutassák be jogaikat nekik a főpapok és bárók színe előtt, hogy privilégiumaikat és más okleveleiket több napon keresztül (diebus quamplurimis) alaposan megvizsgálhassák, és a vizsgálatot az uralkodó Demeter váradi püspökre, Miklós zágrábi püspökre és a királyi aula alkancellárjára, János veszprémi és István nyitrai püspökökre, László csázmai prépostra és királyi kápolnaispánra, Gergely decretorum doctor váradi custos-ra, királyi káplánokra, Miklós erdélyi vajdára és Zolnuk-i ispánra, Cyko tárnokmesterre, Péter fia Tamás ajtónállómesterre és Peteuch fia Miklós volt erdélyi vajdára bízták. A király és a királyné biztos tudomást szereztek arról, ahogyan a megbízottak hitükre és a Szt. Korona iránti hűségükre a vizsgálatot elvégezve jelentették, hogy a prépost és a káptalan jogosult a bírói joghatóság gyakorlására (iurisdictionem et ipsuis exercitium), továbbá a piacvám és a város alatt elhelyezkedő szőlők után szedni szokott csöböradó (cybriones) szedésére, és ezeknek a jogoknak jelenleg is birtokában vannak, de tulajdonjoguk nincs és a jelenleg a királyi vár részére szedett hajóvám (tributum navi) szedésére nem jogosultak, noha ezeket is a sajátjuknak tüntették fel, de emberemlékezet óta bizonyíthatóan nem voltak ezeknek tényleges birtokában. Hogy a jövőben ne legyen viszálykodás és megfontolva, hogy a királyi vár szomszédsága miatt mindazon jogok, melyeknek a prépost és a káptalan ténylegesen birtokában van, elveszhetnek vagy haszontalanná válhatnak a jövőben, a király és a királyné úgy határoztak, hogy a csöböradó kivételével minden jogot, melyet a prépost és a káptalan maguknak tulajdonítanak a városnak az alábbiakban meghatározott részén a piac- és a hajóvám vonatkozásában, valamint a polgárok feletti joghatóságot királyi és királynéi kezükbe visszaveszik, és a prépostnak, a káptalannak és az egyháznak más, hasznosabb, értékesebb és jövedelmezőbb birtokokat adnak csere címen, amely cseréről korábban megkérdezték a Szentszéket, és – ahogyan azt a bulla is mutatja – a pápa Demeter váradi püspökre, Miklós zágrábi püspökre és a királyi aula alkancellárjára és János veszprémi püspökre bízta a csere megvizsgálását és véglegesítését. A király tanácsot tartva a főpapokkal és a bárókkal, azon haszonvételek és bevételek pótlására, melyek a préposté és a káptalané voltak a városban, és a fent részletezett jogok helyett, jóllehet azok összesen sem érik el az onnan származó bevételek felét (azért, hogy a fentiek a király, a királyné és övéik üdvére szolgáljon) a 200 budai márka éves jövedelem pótlása fejében átadják a prépostnak és a káptalannak örökre Kamar, Galambuk, Scenthpetur és Kourus birtokokat (Somogy és Zala megyék) minden tartozékukkkal, haszonvételükkel és tulajdonjogukkal, továbbá a vámmal, a csöböradóval, a collecta-val, az adókkal és a teljes joghatósággal együtt, melyek a királyt illették meg és melyek meghaladják a 200 márkát, miképpen azt a király, a prépost és a káptalan, valamint a vizsgálattal megbízott főpapok azon emberei jelentették, akiket a bevételek megvizsgálására küldtek ki. A prépost és a káptalan ezeket a birtokokat minden olyan joggal és mentességgel bírják, melyekkel korábban a várost bírták, különösképpen hogy a falvakban lakó bármely jogállású ember csak a prépost és a káptalan színe előtt tartozik megjelenni, továbbá, hogy a király egyetlen