B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)
DOCUMENTA - Regeszták
261 E.: Dl. 58 538. (Forgách cs. lt. 173.). Papír, egy helyen lyukas. Hátlapon külzet (Pro magistro Andrea dicto Forgach et aliis intraspecificatis prohibito[ria] et protestatoria.), m ás középkori kézzel az ad Ezdege feljegyzés, kerek zárópecsét és caput sigilli töredéke. K.: AO. VI. 352. (216. szám). 411. 1355. júl. 2. [Győr] [Simon mester], győri ispán és a megye szolgabírái 1355. jún. 29-én királyi parancsból Győr városában a megye minden nemese és közrendűje részére tartott közgyűlésének 4. napján, azaz júl. 2-án (a. d. 1355, 4. die congregationis eorundem, f. II. p. fe. Nat. B. Johannis Bapt.) kelt oklevele értelmében Woryu (dict.) Benedek a közgyűlésen személyesen megjelenve elmondta, hogy a királyi adományba kapott Nyulfyl királyi birtok mellett fekvő Megery nevű birtokát néhai Wolphardus volt Owar-i várnagy elfoglalta, majd halála után Nyul királyi falu officialis-ai tartották elfoglalva, holott Wolphardus foglalása előtt annak birtokában volt hosszú ideig, hasznait és tartozékait szedte, ami a megye nemesei és esküdt ülnökei számára ismert. Kérésére az ispán és a szolgabírák megkérdezték minderről a nemeseket és az esküdt ülnököket, akik hitükre, a király Szt. Koronája iránti hűségükre egybehangzóan azt mondták, hogy Benedek mindig is Megery birtok uralmában volt, annak hasznaival és haszonvételeivel élt, de Wolphardus a birtokból őt jogtalanul kizárta és azt elfogl alta, holott az Benedekhez tartozik. Tá.: Bebek István országbíró, 1368. máj. 5. Bencés főapátság levéltára, Pannonhalma, Konventi levéltár, Capsarium 546 (49.23.) (Df. 207 345.) K.: P. VIII. 368 –369. (99. szám) (A tartalmilag átíró oklevélben.) R.: Horváth, Győr 39. (5. szám). Megj.: A tartalmilag átíró oklevél loco et termino antedicto megfogalmazással adja meg jelen oklevél keltét és kelethelyét, ami alatt az előző számban olvasható oklevél megfelelő adatait kell értenünk. 412. 1355. júl. 4. [I.] Lajos k irály (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Cu, Bu, princ. Sal., mont. S. Angeli d.) tudatja, hogy előtte megjelenve Miklós zágrábi püspök, a királyi aula alkancellárja bemutatta Mykch egész Sclauonia néhai bánjának 1328. okt. 25-i privilégiumát a tized fizetésének szabályozásáról (l. Anjou-oklt. XII. 453. szám) és [I.] Károly király havasalföldi részeken (in partibus Transalpinis) elveszett középső pecsétjével (sub mediocri sigillo) megerősített 1328. ápr. 10-i nyílt oklevelét (l. Anjou-oklt. XII. 163. szám) és azt kér te, hogy azokat a király neki és egyházának privilégiumában erősítse meg. A király a püspök jogos kérésének engedve a bemutatott okleveleket érvényesnek fogadja el és Miklós püspök hűséges szolgálataiért, valamint Szt. István király, az ország (H) első királya iránt érzett tisztelet okán (akinek tiszteletére lett a zágrábi püspöki egyház emelve) a zágrábi egyházat a szent királyok által adományozott szabadságaiban és jogaiban meg akarván őrizni az okleveleket Erzsébet királyné (H) beleegyezésével, a főpapok és bárók tanácsára megerősíti jelen privilégiuma erejével. Minderről jelen, a saját és a királyné
