B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)
DOCUMENTA - Regeszták
262 kettős függőpecsétjével megerősített privilégiumát adja a gyanúsítás elkerülése miatt, mivel Miklós püspök alkancellárként szolgál. D. Miklós zágrábi püspök, a királyi aula alkancellárja keze által, a. d. 1355. IV. Non. Jul., uralkodásának 14. évében. Méltóságsor: Miklós esztergomi érsek és ue. megye örökös ispánja, Domonkos spalatói érsek, a kalocsai szék üresedésben, Miklós egri, András erdélyi, Demeter váradi, Kálmán győri, János veszprémi, Miklós pécsi, Tamás csanádi, Mihály váci, Tamás fr. szerémi, István fr. nyitrai, Peregrinus fr. boszniai, Balázs fr. knini püspök, Miklós nádor és a kunok bírája, Miklós erdélyi vajda és Zonuk-i comes, Cykow tárnokmester, Zeech-i Miklós országbíró, Miklós egész Sclauonia és Ho bánja, Miklós Machow-i bán, Dénes lovászmester, Lewkus asztalnokmester és pohárnokmester, Péter fia Tamás ajtónállómester, Móric fia Symon pozsonyi ispán. A. E.: NAZ. Középkori oklevelek DEC 4. (Df. 252 036.) Hártya. I. Lajos király 1364. okt. 25-i megerősítő záradékával. Két függőpecsét fonata. Plicán a VII Kal Nov.is rájegyzés. Hátlapon más középkori kézzel tárgymegjelölés ( Super univrsis decimis dyocesis Zagrabiensis .) és későbbi kezekkel írott, latin nyelvű tartalmi összefoglalók. Á.: 1. Luxemburgi Zsigmond, 1427. okt. 28. > I. Mátyás király, 1466. aug. 9. HDA. Archivum capituli Zagrabiensis 2.15. (Df. 256 140.) 2. Luxemburgi Zsigmond, 1427. okt. 28. > I. Mátyás király, 1466. aug. 9. HDA. Archivum capituli Zagrabiensis 2.15a. (Df. 256 141.) Má.: E. jelzete alatt (egyszerű, újkori). K.: Farlati V. 434. (részlegesen); Kercselic h, Hist. eccl. Zagr. 132.; Katona III/X. 118–122., F. IX/2. 392 –395. (192. szám); CDCr. XII. 293–295. (222. szám). R.: Doc. Trans. X. 338. (320. szám). 413. 1355. júl. 4. [I.] Lajos király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Cu, Bu, princ. Sal., mont. S. Angeli d.) tudatja, hogy királyi hivatalából fakadóan a legnagyobb mértékben tartozik gondot viselni az egyházak előmenetelére (profectus), a Szt. Pál apostol iránt érzett remény és tisztelet miatt az apostol legszentebb nevére szentelt bácsi egyházat pedig különös királyi keggyel meg akarva ajándékozni, úgy ítélte meg, hogy ezt nem tudja üdvösebben végrehajtani, mint ha az egyházat jogaiban megőrzi, és mivel Szt. Pál apostol bácsi egyháza négy évvel ezelőtt Szt. Fülöp és Jakab apostolok ünnepének előestéjén (in vig. fe. BB. Philippi et Jacobi ap., cuius nunc quarta preterisset revolutio annualis) váratlanul támadt tűzvészben károkat szenvedett és az egyház birtokaira vonatkozó oklevelek elégtek (ahogyan azt László bácsi prépost és Péter custos elpanaszolta és a király más, hűséges hívei jelentéseiből is megtudta), ezért az uralkodó nem akarva, hogy az ő uralkodása idején elvesszenek és elpusztuljanak azok az adományok, melyeket a néhai királyok (H) és más keresztények ezen egyháznak adományoztak, üdvössége reményétől is buzdítván, királyi hatalmának teljességéből kegyesen megengedi, hogy minden olyan birtokot és birtokrészt, melyeknek uralmában a bácsi egyház és következésképpen a kalocsai érsek, a bácsi prépost és a káptalan már a törvényesen előírt (legitima prescriptione) 32 év óta békében voltak és jelenleg is vannak minden pereskedés nélkül, továbbra is örökre és visszavonhatatlanul bírják olyan jogcímen,
