B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)

DOCUMENTA - Regeszták

205 özvegye és senki más tiltakozásával nem törődve, a maradék háromnegyed részt pedig azoknak hagyja, akikhez a jog szerint tartozik, majd minderről a királynak máj. 8-ra (8. diem dict. oct.) tegyenek jelentést – Posagh-i András királyi emberrel tanúságtevőül kiküldték Pál sacerdos-t, az egerelőhegyi (de promontorio Agriensi) Szt. Péter apostol-egyház Boldogságos Mária Magdolna-oltárának mesterét, akinek jelenlétében a királyi ember a káptalanba visszatérve azt jelentette, hogy ő a káptalani tanúságtevővel, az asszonyok megbízottjával: Demeter fia Jánossal, valamint Benedek fia Dénes és Miklós özvegye megbízottjával Dénes fr.-ével, ue. Benedek fia Jánossal máj. 1-jén (in oct. fe. B. Georgii mart.) kiszálltak Boch birtokra, és jóllehet ott ők az összehívott szomszédok és határosok jelenlétében készek voltak mindent Miklós comes országbíró bírói döntése és az oklevelében foglaltak szerint elvégezni, azonban az erdők sűrűsége és a régi határjelek pusztulása, valamint a felek és a birtok szomszédai és határosai között lévő perek miatt máj. 1-jén és az azt követő napokon a nem tudtak mindent a megfelelő módon (bono modo) elvégezni. Ezért a királyi ember máj. 21-én (in oct. fe. Asc. d.) a felek megbízottjaival kiszállt a birtokra és azt először régi határai mentén bejárva, úgy telkeiben (in locis sessionalibus), mint mezei földjeiben, rétjeiben és erdeiben négy egyenlő részre osztotta, és a felek akarata szerint egy tagban (in uno loco ac ambitu) egy negyedrészt keletről Beel birtok felől új határokkal elválasztott a másik három résztől és iktatta az asszonyoknak ellentmondás nélkül. Boch birtok délről, Batur birtok felől eső felét az egri püspöknek és egyházának hagyták, a negyedik negyedrészt nyugatról, Butay birtok felől pedig Dénesnek, Miklós özvegyének és mindenki másnak, akihez tartozik, a Szt. János apostol-egyház jogainak érvényben hagyásával és mindezeket a káptalan tanúságtevője is megerősítette. Boch birtok Miklós leányainak iktatott negyedrészének határai a királyi ember és a káptalani tanúságtevő jelentése alapján: úton, tölgyfa alatt újólag emelt földjel, nyárfa (wlgo nyarfa) alatt földjel, esős időben vizes árok, újonnan állított földjel azon a részen, ahol ez az árok a Fwzeseer (Df. 210 174.: Fizesser) nevű árokba torkollik, ez az árok és az annak végében állított földjel az asszonyok negyedrészét a püspök részétől választja el. A földjellel szemben az árkon túl, az asszonyok részén a nagyobb bizonyosság végett egy másik földjelet állítottak. Fiwzeseer (Df. 210 174.: Fiwzesser) árok, ami kanyargósan halad, határjel, ahol a határ a mederből kilép a rétre; második határjel, harmadik határjel egy út mellett egy fűzfa alatt; negyedik határjel egy forrás mellett Benedek fiai részén egy kis hegyen. A meder és a négy határjel az asszonyok részét és Benedek fiainak részét választja le. A negyedik határjeltől Zwch ~ Zuuch föld felé haladva egy rét oldalában, egy tölgyfa alatt lévő ötödik határjel; a réten átvágva egy völgyben álló kőből emelt határjel. Ez a két határjel az asszonyok részét és Zuuch földet választja el. A kőből emelt határjeltől a Berch felett lévő útig, onnét Beel birtok régi határjelei mellett a tölgyfa alatt lévő első határjelig. D. in vig. fe. Penth., a. d. 1355. Á.: Az 515. számú oklevélben. 311. 1355. máj. 23. A Kapronak-i Szt. Megváltó-egyház konventje tudatja, hogy előttük megjelenve Ayka-i Miklós fiai: Lénárd és Benedek tiltakozva elmondták, hogy tudomásuk szerint János fia