B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)

DOCUMENTA - Regeszták

134 cseréről kiadott oklevelében olvasható határok mellett, ahogyan azt vállalta, minden követeléstől mentesen (ab omnibus iuridice et secundum iudiciarium ac litigionarium processum liberando) iktatatta János mesternek. Ez után Tamás fia János azt válaszolta, hogy azért tette meg a fenti ellentmondást, mivel János mester a határjárás során az ő Komoro nevű, őt örökség címén megillető birtokának határai közé eső öröklött földjét a határok felemelésével a saját, Geustusera nevű birtokához akart csatolni. Benedek fia Lukács és Tamás fia János fenti állításai miatt, továbbá mivel mindkét fél azt mondta, hogy a birtok örökség címén tartozik hozzá és nincs más oklevelük a birtok határairól, ezért a nádor a vele törvényszéket ülő nemesekkel úgy döntött, hogy [1354.] márc. 5-én (in oct. diei Cynerum) a nádori emberek és a [váradi káptalan] tanúságtevői jelenlétében először Lukács a János mesternek csere címen átadott földet a nádornak a cseréről szóló oklevelében foglalt határok szerint a szomszédok és határosok összehívása után iktassa László fia János mesternek, ha nem lesz ellentmondás. Az esetleges ellentmondókat pedig a Lukács részére küldött nádori ember idézze meg márc. 26-ra (ad oct. diei Medii Quadr.) a nádor jelenléte elé, majd pedig a királyi emberek a káptalani tanúságtevőkkel a felek vagy azok megbízottai jelenlétében kiszállnak János mester Geususera birtokára és a vitás földre és először a János mester vagy megbízottja által mutatok határok szerint, majd a Tamás fia János által mutatott határok szerint járják be. Ha a felek a vitás földrész határainak megmutatásában és bejárásban egyetértenek, akkor mindkét félnek iktassák a saját birtokjogát örök birtoklásra. Ha a felek nem tudnak megegyezni és egymásnak kölcsönösen ellentmondanak, akkor a vitás földet, megtekintve annak hasznosságát, királyi mértékkel megmérve, vagy ha megmérni nem lehet akkor szemmel felbecsülve, más fogott bírákkal együtt becsüljék fel az ország szokásának (consuetudo) szerint és ott a szomszédoktól, határosoktól, megyebeli nemesektől és mindenki mástól, akitől kell, tudják meg az igazságot arról, hogy a vajon a vitás föld László fia János mester birtokához vagy Tamás fia János birtokához tartozik-e, a felek közül melyik bírja, melyikőjük birtokának határai között fekszik. Ezért a nádor oklevelével meghagyta a váradi káptalannak, hogy küldjék ki tanúságtevőjüket, akiknek a jelenlétében Baka-i Bereck vagy Petry-i István vagy Ramachahaza-i Erne fia Mihály vagy Therethe-i Pethenye fia László (János mester részére küldött), illetve Arad-i Tamás fia János vagy Chether-i István vagy Jeke-i Tódor fia Lőrinc (Komorow-i János részére küldött), illetve Baka-i Mihály vagy Jeke-i Mátyás vagy Zuch-i András fia Mihály (Lukács részére küldött nádori emberek márc. 5-én (in oct. diei Cynerum) kiszállnak Gevstusyra birtokra és a nádor bírói meghagyása szerint minden végrehajtanak a jog rendje szerint, és aztán ennek lefolyását a felek részére tanúskodó emberek számával és nevével és a föld becsült mennyiségével együtt márc. 26-ra (ad oct. diei medii Quadr.) tegyenek a nádornak jelenést. A terminuson a nádor előtt megjelent egyrészről Warda-i László fia János mester, másrészről Komorow-i Tamás fia János, valamint harmadrészről Tusyr-i Lukács és bemutatták a váradi káptalan márc. 7-én kelt két egyforma szöveggel készült, zárt oklevelét (l. 142. szám). Ennek a felek által egyetértően megtett megtekintése, elolvasása és tartalmának megmagyarázása után a nádor kérdésére a felek azt válaszolták, hogy ők a váradi káptalan oklevelének nem mondanak ellent, annak minden pontját elfogadják és meg akarják őrizni örökre, kérve, hogy az oklevelet a nádor nyílt oklevelébe foglalva erősítse meg. A nádor a három fél részére jelen oklevelét három