B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

202 E.: Dl. 41 209. (Múz. Ta. 1898/25.) Hártya. Hátlapján természetes színű, kerek pecsét töredékei. Má.: Ua. szám alatt. (19-20. sz.-i.) 322. 1353. máj. 10. Villanova [VI. Ince] pápa tudatja a zágrábi püspökkel, a pozsonyi préposttal (esztergomi egyházm.), valamint az avignoni egyház sacristájával, hogy [I.] Lajos király kérésére Scerffenberg János aradi főesp.-nek adományozta azt a győri kanonokságot, melyet korábban Posonium-i Miklós tartott, valamint a Szt. Adalbertről címzett győri prépostságot. D. ap[ud] Villamnov[am], avignoni egyházm., VI. Id. Maii, pápasága első évében. [1353.] R.: Áldásy 62. (108. szám) (Innoc. VI. R. V. X. vol. 244. f. 196. alapján); Doc. Trans. C. X. 211. (191. szám) (román). 323. 1353. máj. 10. A pozsonyi kápt. 1353. máj. 10-én (f. VI. prox. p. oct. fe. Asc. d., a. eiusdem 1353.) kelt oklevele szerint: Péter fia János a Theyfalw birtokon fekvő allodiumon (in loco allodii) lévő részét Bodolosamoth felől, Máriafalva (villa Marie) felső részén 13 iugerumnyi földdel együtt (melyből 2 iugerumnyi fekszik a vitás földön) 10 évre 2 M. bécsi dénárért (pro 2 M. denariorum Wiennensium) Gwoth (nomine) István fiainak: Miklósnak, Sándornak, Jánosnak és Lászlónak elzálogosította. Tá.: 1. Garai Miklós nádor, 1413. dec. 5. > pozsonyi kápt., 1415. márc. 27. Dl. 10 006. (MKA. NRA. 359/41.) 2. Garai Miklós nádor, 1413. dec. 5. > pozsonyi kápt., 1415. márc. 27. (Ue. jelzet alatt, eredeti okl. 19–20. sz.-i Má.-a.) Megj.: Garai Miklós oklevelét l. ZsO. IV. 1626. 324. 1353. máj. 10. A zágrábi egyház kápt.-ja emlékezetül adja, hogy megjelent előtte László lánya: Genych asszony, Varasd m.-i Beke özvegye és elmondta, hogy a Varasd m.-i Smowch birtok felét, melyet Beke fr. patruelis-ei: Imre fiai: Mihály és Egyed adtak neki, minden tartozékával és haszonvételével együtt átadja második férjétől, Istvántól született fiának: Jánosnak, azzal a feltétellel, hogy Jánosnak az anyját annak élete végig jól kell tartania, az asszony halála után a birtok az övé marad. Erről a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. f. VI. prox. an. fe. Penth., a. d. 1353.