B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

60 megelőző [...] napon ([...] prox. an. fe. Nat. B. Iohannis Bapt.) a szomszédok és határosok összehívása után kiszálltak [Kezw] birtokra, az ott a [Miklóst illető részek] visszavétele, a szükséges helyeken elhatárolása és Miklós volt bán [részére iktatása] miatt, amikor a veszprémi kápt. nevében, annak megbízólevelével [.......] a helyszínen nem a bejárás, hanem [bizonyos birtokrészek: egy sessio], egy kőből épült palota (palatium lapideum), egy malom, három nem művelt szőlő, a Chunkereke nevű liget, szántóföldek és kaszálók iktatása ellen tiltakozott. [A királyi ember] más fogott bírákkal együtt ezek értékét 13 M.-ra becsülte. Erre a veszprémi kápt. nevében [...] megbízólevelével Anyan fia [János] elmondta, hogy a birtokokról a kápt. oklevelekkel bír, melyeket kész a következő alkalommal bemutatni. Az országbíró erre [1353.] jan. 13-át (oct. fe. Epiph. d.) jelölte ki, amikor Balázs mr., budai főesp. a veszprémi kápt. nevében és annak megbízólevelével megjelent az országbíró; Miklós nádor; Gyletus fia János, Boymuch-i várnagy; Treutel (dict.) Miklós; Miklós [...] Miklós nádor [prothonotarius-a?]; Wgal-i Pál országbírói prothnotarius-a; valamint Bebek (dict.) Domonkos fiai: István és György színe előtt és két oklevelet mutatott be: 1. III. Béla király (H), II. Géza király (H) fiának 1180-ban kelt oklevelét (l. Reg. Arp. 135. szám), valamint a fehérvári kápt. 1247-ben kelt oklevelét. Az oklevelek bemutatása után az országbíró és bírótársai Miklós bánt kérdezték arról, hogy Kezw milyen címen tartozik hozzá, mire azt állította, hogy örökség címén és bemutatta Dénes nádor 1234-ben kelt oklevelét, melyben átírta alnádorának, Köbölkúti Péternek ugyanabban az évben kelt kiadványát (l. Nádorok 39. és 40.), melyet a királyi pecsétek módjára függőpecséttel erősítettek meg és az oklevél elején a kibocsájtó teljes neve helyett csak egy D betű van, amely egyetlen ember nevét sem jelölheti (sub pendenti sigillo sigillationem inpressum ex utraque parte ad modum regali sigilli et pro nomine illius a quo [– –]ebatur tantummodo unam simplicem litteram D in primordio ipsarum litterarum pro totali proprio nomine habentes, per quod nullius hominis nomen poterat designari [vel agnosci].) A fentiek miatt az országbíró nem fogadta el hitelesnek a bemutatott oklevelet. Az oklevelek bemutatása után az országbíró bírótársaival úgy döntött, hogy a vitatott ingatlanokat a kápt.-nak ítéli, mások jogainak sérelme nélkül, Miklós bánra pedig örökös hallgatást parancsol ezzel kapcsolatban. D. Bude, 12. die oct. fe. Epiph. d. predict., a. d. 1[353.] E.: Veszprémi Érseki és Főkápt. Lt., Veszprémi Székeskápt. mlt., Oklevelek: Gyulakeszi 3. (Df. 200 920.) Hártya, N iniciálé. Két részre szakadt, sok helyen nehezen olvasható. Tá.: Garai Miklós nádor, 1415. jún. 29. > ismeretlen oklevéladó, 1463–1468. Veszprémi Érseki és Főkápt. Lt., Oklevelek: Miscellanea 5. (Df. 230 084.) (7v.) R.: Veszp. Reg. 179–180. (446. szám); ZsO. V. 739. szám (Tá.-ban). Megj.: 1. Dátum éves része Tá. alapján pótolva.