B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

61 2. A fehérvári kápt. 1247-ben kelt oklevelének jelzete: Veszprémi Érseki és Főkápt. Lt., Veszprémi Székeskápt. mlt., Oklevelek: Gyulakeszi 1A. (Df. 200 645.) 59. 1353. jan. 24. v. később A vasvári kápt. Loos-i Jakab fia [....] vasvári alispánnak és a szb.-knak tudtára adja, hogy itt átírt oklevelüknek (l. 25. szám) megfelelően Péter m.-i emberrel kiküldték tanúságtevőjüket, akik visszatérve a következőket jelentették: jan. 20-án v. utána ([in fe. Sebastiani mart.] kiszálltak a birtokrészekre és a szomszédok és határosok jelenlétében azok hasznainak szedésétől eltiltották [kiegészítve a parancslevélből: Zenthbeneduk-i Péter fiait: Bertalan és Jakab mr.-eket]. D. 5. die termini, a. d. ut supra. [1353.] E.: Dl. 104 578. (Batthyány cs. lt. Miscellanea. Németújvár 138.)) Papír, csonka. Kb. első 1/3-ad része hiányzik, adatai néhol ezért hiányosak. 60. 1353. jan. 25. Miklós erdélyi vajda és Zonuk-i c. emlékezetül adja, hogy jan. 20-án (in quind. Epiph. d.), Torda-n az erdélyi részek nemeseinek tartott általános gyűlésen (congregatio generalis) megjelentek előtte személyesen egyrészről Isaak fia Mihály, másrészről Péter fia Miklós mr. és Derekus (dict.) Simon mr., a Kopplyan nemzetségből (generatio) és Isaak fia Mihály elmondta, hogy mivel minden öröklött birtokát már régen elidegenítették tőle, ezért azokat Miklósra és Simonra hagyja, azzal a megkötéssel, hogy ha azokat teljesen v. részben vissza tudják szerezni, akkor a visszaszerzett birtokok egyharmadát neki v. örököseinek tartoznak átadni, kétharmadát pedig maguknak és örököseiknek megtarthatják. Miklós és Simon vállalták ezt. A felek kérésére a vajda erről autentikus pecsétjével megerősített oklevelet ad. D. 6. die congregationis nostre prenotate, a. d. 1353. E.: Dl. 98 571. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs. lt. 1/18.) Papír. Sérült, hiányos, szakadozott. Hátlapjára nyomott pecsét körvonalai látszanak. Má.: Ue. szám alatt (1831. évi). K.: Károlyi I. 214–215. (138. szám) (E. alapján, jan. 20-ra v. ápr. 9-re keltezve.); Doc. Trans. C. X. 176–177. (164. szám) (román ford. is). R.: Erdélyi Okm. III. 253. (682. szám). Megj.: Mivel az oklevél csonka, ezért a regeszta elkészítéséhez Má.-t is igénybe kellett venni.