B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)
Documenta
30 K.: Gasnault I. 12–13. (26. szám) (V 235. f. 3. V. 244A. f. 124. ep. 345. alapján). 15. 1353. jan. 8. Balázs prépost és a Lelez-i Szt. Kereszt-monostor konv.-je emlékezetül adja, hogy a király korábbi oklevelének megfelelően Nagmihal (~ hátlap: Nogmihal)-i Jakou (~ hátlap: Jako) fia László és Tyba-i Lőrinc fia László között jan. 8-án (in oct. die[i] Strennarum) a konv. színe előtt a felek által odahívott 3-3 fogott bírának döntést kell hoznia. A kijelölt időponton Nagmihal-i László famulus-a és procurator-a: Lőrinc ura nevében procurator-i auctoritas-sal elmondta, hogy Lőrinc fia László urának Kamanya birtokára hatalmaskodva rátört, onnan Jakym nevű jobbágyának köpenyét (pallium) elvitte. Lőrinc fia László pedig ebben ártatlannak vallotta magát. A felek által odahívott három-három fogott bíró pedig úgy döntött, hogy Lőrinc fia Lászlónak jan. 14-én (2. die oct. fe. Epiph. d.) harmadmagával esküt kell tennie a konv. előtt. D. in termino prenotato., a. d. 1353. E.: Dl. 85 299. (Sztáray cs. lt. 85.) Papír. Hátlapján külzet (Pro Ladislao de Tyba contra Ladislaum filium Jako de Nogmihal super iuramento tertio se nobilibus se incluso secundo die festi octavarum Epiphanie Domini.) és zárópecsétre utaló vágások. K.: Sztáray I. 232. (131. szám). 16. 1353. jan. 10. Az esztergomi kápt. emlékezetül adja, hogy korábbi oklevelének megfelelően Wezequin-i János fia Imre jan. 8-án (in oct. diei Strennarum) a kápt. tanúságtevőjének jelenlétében Wezequin birtokon [egy] ara[trum] földet (terra) Desew fia Jánosnak iktattatni tartozott. A kápt. tanúságtevője: Jakab sacerdos presbiter jelentése szerint a fenti időponton Imre az iktatást nem végeztette el. D. 3 die oct. predict., a. d. 1353. E.: Dl. 77 042. (Zichy cs. zsélyi lt. 211/B/378.) Papír, restaurált. Több helyen foltos, hiányos. Hátlapján külzet (Pro Iohanne filio Desew contra Emericum filium Iohannis de [Weze]quin super non statutione [...] in terris [....] exhibitoria.). K. szerint zárópecsét töredékeivel. K.: Z. II. 496. (371. szám).
