B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

231 Megj.: A hátlapja nem szerepel a MNL. OL. adatbázisában. 372. 1353. máj. 25. A zágráb egyház kápt.-ja jelenti Istvánnak, egész Sclauonia, Ho. és Da hercegének, hogy Miklós, egész Sclauonia és Ho. bánja máj. 19-én kelt oklevelének (l. 356. szám) megfelelően György fia János hercegi és báni emberrel kiküldték tanúságtevőjüket: Mihály mr. kanonokot az abban foglaltak elvégzésére, akik visszatérve egybehangzóan azt jelentették, hogy a báni és a hercegi ember a kápt. tanúságtevőjének jelenlétében a szomszédok és határosok összehívása után kiszállt Kaniska birtokra, azt igazi és régi határai mentén bejárta, a szükséges helyeken új határjeleket emelt, majd a birtokot iktatta László fia Lachow-nak örök birtoklásra. A kiküldöttek írásbeli (in scriptis) jelentése alapján a határok: Kaniska folyó közelében (circa) földjellel körülvett gyertyanfa, Henrik fia Jakab földje, földjel, hegy, kereszttel jelölt és földjellel körülvett ihor fa, hegy, kereszttel jelölt és földjellel körülvett hasfa, régi út, nagy út, kereszttel jelölt és földjellel körülvett zilfa ott, ahol Jakab fiai: Péter és Domonkos a szomszédok, Gergely, volt matrurinaszedő (quondam exactor marturinarum) szomszédsága, földjel, völgy, kereszttel jelölt és földjellel körülvett körtefa, út, Kaniska folyó, a Kaniska folyó forrása (caput), kereszttel jelölt és földjellel körülvett twl fa, két földjel, két másik földjel, út, kereszttel jelölt és földjellel körülvett byk fa, liget, földjel, völgy, földjel, nagy út, Balázs fia Lukács szomszédsága, Kaniska folyó. Az első határjelnél a Ny-i rész Lachow-é, a Ke-i pedig Lukácsé. D. in fe. B. Bonifacii pape, a. d. supradicto. [1353.] Á.: a 402. számú oklevélben. K.: AO. VI. 74–77. (40. szám); Smič. XII. 171–172. (125. szám). 373. 1353. máj. 25. Buda Rawaz [(dict.)] István erdélyi alvajda az erdélyi kápt. tudtára adja, hogy Konth Miklós erdélyi vajda perhalasztó oklevelének megfelelően megjelent bírói színe előtt egyrészről Chahul-i Péter fia János; másrészről Zoruad ~ Zaruad-i László fia László és előbbi elmondta, hogy László fia László [1351.] aug. 1-én (f. II. prox. p. fe. B. Iacobi ap., cuius iam revolutione annuali preteriisset) Zoruad birtokról hatalmaskodva rátört az ő Külső Zonuk m.-i (de Zonuk Exteriori) Kene birtokára, az ott lakó jobbágyok gabonáját (fruges) learattatta és kocsikon Zoruad birtokra szállítatta. László fia László azt állította, hogy a vádakban ártatlan. János erre bemutatta a váradi kápt. 1352-ben kelt vizsgálati oklevelét, arról, hogy a fentiek az állítása szerint történtek, de más oklevelet nem tudott ezzel kapcsolatban bemutatni. Az alvajda Konth Miklós vajda személyében (in persona) az ország báróival együtt úgy döntött, hogy János állítását máj. 21-én (f. III. p. fe. S. Trinitatis) a kápolnaispán és titkos kancellár színe előtt Budán tanúkkal