B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

232 kell bizonyítania az ország szokása szerint, amiről a kápolnaispánnak máj. 23-ra (ad f. V. prox. p. fe. S. Trinitatis) jelentést kell tennie a vajdának, ha a felek időközben nem tudnak megegyezni. Az oklevél bemutatás idején megjelent az alvajda előtt Péter fia János és bemutatta a kápolnaispán oklevelét, mely szerint: az alvajda oklevelének megfelelően máj. 21-én (f. III. p. fe. S. Trinitatis), a tanúállítás idején László nem jelent meg a kápolnaispán színe előtt, Péter fia János pedig odaállította a tanúit, akik közül Thykud-i (Szatmár m.) Domonkos fia Desew Zothmar városából Tasnad felé; Megerey (Nógrád m.) Lorand fia Pál Zyluas-ről Szatmár felé; és Saswar-i (Wgacha m.) Pál fia Márton Noghfalu-tól (ex parte Noghfalu) Wgocha felé menve látta, hogy az eset megtörténik. Továbbá Wosuar-i (Szatmár m.) Pál fia Tamás, Ivanteleke-i (Zaboch m.) Dénes fia Miklós, Tereche-i (Szatmár m.) János fia Jakab, Geech-i (Szatmár m.) Pál fia Miklós, Kysyuanus-i (Szatmár m.) Imre fia János, Sarmasagh-i (Zonuk m.) János fia Egyed, Naprad (Gumur m.) Domonkos fia János, Teeth-i (Zaboch m.) Gábor fia Lukács, Vysul-i (Szatmár m.) András fia János és más tanúk a kápolnaispán kérdésére egyhangúlag megerősítették, hogy a hatalmaskodás úgy történt, ahogyan a három legfőbb tanú (testes capitales) állította. Az alvajda az ország nemeseivel és báróival az ügyben végső döntést akart hozni az oklevél elolvasása után, azonban László nem ment el és nem is küldött maga helyett senkit, ezért az alvajda felkéri a kápt.-t, hogy küldje ki tanúságtevőjét, akinek a jelenlétében Kauas-i Turul fia Demeter v. Baxa-i Symon v. Od-i Guth fia János alvajdai ember László fia Lászlót megidézi aug. 27-re (ad oct. fe. B. regis Stephani) a jelenléte elé, hogy az ügyben végső döntést tudjon hozni, akár távollétében is. Minderről a kápt. aug. 27-re tegyen jelentést az alvajdának. D. Bude, 3. die termini prenotati, a. d. 1353. E.: Dl. 41 210. (Múz. Ta. 1910/55.) Papír. Néhány helyen kisebb lyukak. Hátlapján külzet (Honorabilibus viris et discretis, capitu[lo] ecclesie Waradiensi, amicis suis reverendis pro Iohanne filio Petri de Chahul contra Ladislaum filium Ladislai de Zoruad ad octavas festi beati regis Stephani evocatorie.), rányomott zárópecsétre és pecsétfőre utaló vágások. R.: Erdélyi Okm. III. 264–265. (715. szám). 374. 1353. máj. 26. A budai egyház kápt.-ja emlékezetül adja, hogy megjelent előttük István prépost és prelatus nevében egyházuk cantor-a: Péter; Alaz (dict.) András futár (cursor) a feleségével; Buza (dict.) András lánya: Erzsébet; György fia Csonka (Mancus) Bálint; Manguth (dict.) János özvegye, most Jakab felesége; Donk fia Benedek és Miklós fia Gál óbudai (Vetus Buda) hospesek egyrészről, másrészről Lorand, Buda városának bírája és Bw-i Jakab mr., Erzsébet királyné (H) notarius-a a királyné nevében és elmondták, hogy Péter cantor a prépost egy telkét (fundum curie) az új klarissza kolostortól (novum claustrum sororum B. Clare