B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

121 oly módon, hogy Tamás fia István tartozik András, Imrét és Pétert megidéztetni. A terminuson Luchunch-i Tamás fia István nevében a nádor megbízólevelével Tuser-i Lukács elmondta, hogy a nádor korábbi meghagyása szerint István a nádori emberrel és a Lelez-i konv. tanúságtevőjével megidéztette Andrást és Simon fiait és bemutatta a konv. idézőlevelét is. Kallo-i Iuan fia András a maga, valamint az egri kápt. és a várad-előhegyi Szt. István első vértanú-konv. megbízólevelével képviselt fr.-ei: László és Demeter nevében, továbbá Simon fiai: Imre és Péter nevében a váradi kápt. megbízólevelével Gyula fia Miklós bemutatták [I.] Károly 1326-ban (a. d. 1326.) kelt privilégiumát, melyben átírta saját, 1316-ban (a. d. 1316.) kelt nyílt oklevelét Hene, Lakteluk ~ Lakteluke és Apaty birtokok adományozásáról. E szerint mivel Lothardus fiai: Jakab, Pál és János hűtlenül Tamás fiainak csapatához (in consortium) csatlakoztak, ezért [I.] Károly birtokaiktól megfosztota őket és ezek közül Hene, Lakteluke és Apaty birtokokat, az utóbbihoz tartozó Tyzakuz nevű erdővel együtt Egyed fiainak: Iuan és Simon mr.-nek adta hűséges szolgálataikért. Az oklevél bemutatása után a nádor megkérdezte Tamás fia István procurator-át: Tuser-i Lukácsot, hogy a Zabolch m.-i Hene birtok felét, amit ura Iuan fiaitól és Simon fiaitól meg akar szerezi, örökjogon vagy oklevelekkel birta-e. Lukács azt válaszolta, hogy Hene birtok fele örökjogon tartozik Istvánhoz. Ezzel szemben Iuan fia András és Miklós procurator azt állították, hogy Hene birtok fele a hűtlen Lothardus fiaié volt és királyi adomány címén az övék, illetve uraiké. Mivel a felek vállalták, hogy az ország szokásának megfelelően ellentétes állításaikat a szomszédok és megyebeli nemesek közüli tanúállítással bizonytják, ezért a nádor a vele törvényszéket ülő nemesekkel elrendelte, hogy Luchunch-i Dénes fia Tamás fia István [1352.] okt. 6-án (in oct. fe. B. Michaelis arch.) a váradi kápt. előtt tartozik arra nézve, hogy Hene birtok fele mindig is őseié volt örökjogon és most az övé és nem tartozott a királyi adományozási joghoz; Kallo-i Iuan fiai és Simon fiai pedig [1352.] okt. 13-án (in quind. prefati fe. B. Michaelis arch.) szintén a váradi káp. előtt tartoznak arról, hogy Hene birtok fele Lothardus hűtlen fiainak birtoka volt és királyi adomány címén az övék tanúkkal (testibus), a birtok szomszédaival és határosaival, továbbá más m.-beliekkel az ország szokásának megfelelően, bizonyságot tenni (conprobare tenerentur). Minderről a kápt. [1352.] nov. 18-ra (ad oct. fe. B. Martini conf.) tartozott jelentést tenni. Akkor megjelent a nádor színe előtt Tamás fia István nevében a nádor megbízólevelével Tuser-i Lukács és bemutatta a váradi kápt. István részére kiállított oklevelét, miszerint István [1352.] okt. 6-án a váradi kápt. előtt 15, a kápt. oklevelében megnevezett szomszédos nemes, továbbá 130 m.-beli nemes tanúságtételével bizonyította állítását. Ez után Lukács bemutatta a váradi kápt. másik oklevelét is, miszerint Iuan fiai és Simon fiai a nádor meghagyása ellenére nem mentek el, tanúkat sem állítottak. Bemutatták a nádornak [I.] Lajos király [1352.] nov. 29-én (f. V. prox. an. fe. B. Nicolai conf.), Budán kelt, Iuan fia András érdekében kiadott oklevelét, miszerint a király meghagyta az ország jogszolgáltatóinak, hogy András pereit halasszák el [1353.] márc. 6-ra (ad oct. diei medii Quadr.), mivel András Erdélybe (ad partes