B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

113 birtokok lekötése és az oklevelek kiadása miatt keresi meg (super obligatione premissarum possessionum et emanatione litterarum earundem), akkor hasonló oklevelet (consimiles litteras) kell adnia a birtokok feléről a következő cikk kivételével: ha Miklós a birtokoknak a pozsonyi kápt. újabb oklevelével elzálogosított felét az 50 libráért v. talentumért ki tudja váltani, Miklós vajda tartozik azt neki visszaadni és akkor Lőrinc fia Miklós a birtokok korábban elzálogosított felét is tartozik visszavenni. D. f. VI. prox. an. domin. Ramis palmarum. a. d. 1353. Á.: Pozsonyi kápt., 1355. júl. 29. SNA. Pozsonyi kápt. hh. lt., Oklevelek 14/17/17. (Df. 226 801.) 159. 1353. márc. 15. Gerzence Domonkos mr., Gersenche-i alispán emlékezetül adja, hogy megjelent előtte személyesen István fr., a Garig-hegyi Boldogságos Szűz pálos-egyház perjele és bemutatott három tiltakozó oklevelet, melyet a korábbi Gersenche-i c. adott ki, a Gersenche m.-ben (comitatus) fekvő Babonicfelde birtok ügyében Izuilan fia Benedek ellen és az ügy nagyobb bizonyossága végett, valamint azért, mivel Benedek hatalma tudatában a tiltakozást semmibe vette (propria sua conpotentia prohibitione pro nichilio reputavit), azt kérte az alispántól, hogy Benedeket a birtok hasznainak és haszonvételeinek használatától tiltsa el, mely kérésnek az ispán jelen oklevéllel eleget tesz. D. in Gersenche, f. VI. prox. an. domin. Ramis palmarum, a. d. 1353. E.: HDA. Acta Paulinorum. Garig 1/138. (Dl. 35 203.) Papír. Hátlapján rányomott pecsét körvonala látszik. R.: LK. 9 (1931.) 285. (1. szám). 160. 1353. márc. 16. Pozsony Miklós esztergomi érsek és Esztergom m. örökös c.-e emlékezetül adja, hogy megjelent előtte Pozsonyban személyesen János mr., az elhunyt Hamboto (gen: Hambotonis) káplánja és Pozsony városának (civitas) scolasticus-a és bemutatta Tamás volt esztergomi érsek függőpecsétjével megerősített, 1307. febr. 13-án kelt oklevelét (l. Anjou-oklt. II. 123. szám), a Hamboto által a Szt. Megváltó-, másképpen (aliter) Szt. Márton-egyházban alapított Szűz Mária-oltárról és az oltárhoz kapcsolt Szt. István király-kápolnáról és azt kérte, hogy az érsek azt írja át és erősítse meg, mivel a régiség (vetustas) lerontotta az eredetit. Az érsek a kérésnek eleget téve az oklevelet jelen levelében szóról-szóra átírja és megerősíti. D. Posonii, sabb. an. domin. Domine ne longe, a. d. 1353.