Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

478. 1351. júl. 26. Pozsony Jakab pozsonyi bíró és Pozsony város polgárai emlékezetül adják: Jakab fia: János pozsonyi polgár eléjük járulva kérte, hogy engedélyezzék számára a Szent Lőrinc-kapun kívül (foras portam) Pozsonyban fürdő építését, és azt, hogy adjanak számára oklevelet arról, hogy ezen a helyen fürdőt vagy valamely más épületet építhet. János kérésére a fürdő felépítését a város pecsétjével ellátott oklevelükben engedélyezik. D. Posonii, sequenti die p. fe. B. Jacobi ap., a. d. 1351. E.: AM. Bratislavy. Pozsony város tanácsa. Középkori oklevelek és levelek. 108. (Df. 238 734.) Hátlapján későbbi kéztől származó tárgymegjelölés látható. Egykori pecsét hártyaszalagjával. K.: –. R.: Ortvay, Pozsony III. 362.; AMB Inventár 115. szám. 479. 1351. júl. 26. A Culus-i Szűz [Mária]-monostor konv.-je e. Noghfa-i Miklós fia János fiai: András mr. klerikus, János és Miklós előadták, hogy mivel mindkét szülőjük elhunyt és más rokonaik (fr., proximus, consangvineus) sincsenek, vagy más, akire támaszkodhatnának, ezért a maguk és szüleik lelki üdvéért az erdélyi Szt. Mihály arkangyal-egyházra és püspökségre hagyják örökül, illetőleg az András erdélyi püspöktől átvett 34 budai M. finom ezüstért eladják a ....... m.-i Chamafaya ~ Chomafaya birtok negyedrészét kitevő részbirtokukat minden hasznával és tartozékával – ti. erdőkkel, rétekkel, ligetekkel, vizekkel, művelt és műveletlen szántókkal, s különösen ....... – együtt, azokkal a határokkal, amellyel apjuk és ők is birtokolták, semmilyen jogot nem tartva fenn maguknak, s egyúttal szavatosságot vállalnak e részbirtokra vonatkozóan, amit ha nem tudnának vagy akarnának megtenni, más birtokaikból ezzel egyenértékű birtokot tartoznak adni az egyháznak és a püspökségnek. András mr., János és Miklós arra is kötelezték magukat, hogy a fentiekről a Warad-i egyház kápt.-jával és a váradelőhegyi konv.-tel az említett erdélyi egyház javára privilégiumot állíttatnak ki. A konv. minderről függőpecsétjével megerősített privilégiumot bocsát ki. D. in die fe. B. Anne matris Marie, a. d. 1351. 340