Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

másokat állítottak-e elő, a konv. az okleveleket a trapellum-ból kivéve és megtekintve azt válaszolta, hogy az oklevelekre az ő pecsétjük van rányomva, de azokat nem ők állították ki és pecsételték meg, és Pál fiai nem jelentek meg előttük személyesen az adományhoz való hozzájárulásra. A konv. azt is mondta a nádor embereinek és a kápt. tanúinak, hogy az okleveleket egy írástudó familiaris-uk állította ki Durugh-i András fia: János feleségének, Ágnesnek és fiainak. A nádor a pert akkor különböző okoknál fogva [1351.] márc. 30-ra (ad presentes oct. diei medii Quadr.) halasztotta, amikoris a nádor e. Durgh-i [!] János képviseletében Wasad-i László jelent meg a nádor ügyvédvalló levelével, Pothly-i Pál fiainak képviseletében pedig a soproni konv. ügyvédvalló levelével Adrian fia: János, akik újonnan bemutatva az üggyel kapcsolatos fenti okleveleket, kérték, hogy a nádor ezek alapján az ügyben hozzon ítéletet. Mivel Durugh-i János azt állította, hogy Pothly-i Márton özvegye, Erzsébet a soproni konv. oklevelei révén a szóban forgó 9 és fél telket (laneus, lihen), 200 hold földet és 7 szőlőt leányának, Drugh-i János feleségének:

Ágnesnek és örököseiknek adta Pothly-i Pál fiainak: Miklósnak és Jánosnak a hozzájárulásával, s ezért e birtok örökösen őt illeti, Pothly-i Pál fiainak képviselője viszont azt állította, hogy Pál fiai e birtok elidegenítésekor nem voltak jelen, annak odaadásához nem járultak hozzá, hanem Pál fiainak személyében csalárdul másokat állítottak a konv. elé, s így a konv. oklevelét hamisul kiadottnak nevezte, majd a nádor a szóban forgó okleveleket a konv.-hez küldte azok valódiságának megállapítására, s végül a vasvári kápt. vizsgálatról szóló jelentése szerint az oklevelek hamisnak bizonyultak, azokról a konv. azt állította, hogy nem ők, hanem írástudó familiaris-uk állította ki, s Pál fiai a birtokadományhoz való hozzájárulásra nem jelentek meg előttük, most pedig Drugh-i János képviselője semmilyen érvet nem tudott felhozni az oklevelek valódisága mellett, a nádor a vele ítélkező bárókkal és országos nemesekkel Drug-i Jánost hamis oklevél bamutatása bűnében marasztalja el és valamennyi birtokának elvesztésére ítéli, melyek kétharmad része a nádor, harmadrésze a perbeli ellenfél kezére háramlik, a Byduskuth-ban lévő 9 és fél telket, 200 hold földet és 7 szőlőt pedig Pothly-i Pál fiainak és örököseinek ítéli örökös birtoklásra, mások jogainak megsértése nélkül, e birtokkal kapcsolatban Drugh-i Jánost örök hallgatásra ítélve. A nádor mindezek bizonyságául Pothly-i Pál fiai számára a jelen, autentikus függőpecsétjével ellátott privilégiumot állítja ki. D. Bude, 15. die termini prenotati, a. d. 1351. E.: Dl. 4161. (MKA. NRA. 593. 24.) Vörös selyemzsinóron függő, csaknem teljesen ép pecséttel. Hártya. 148