Anjou-kori Oklevéltár. XXXIV. 1350. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
váci, Peregrinus testvér a boszniai püspök, Miklós a zágrábi, János a veszprémi, István testvér a nyitrai, Tamás testvér a szerémi, Tamás a Csanádi egyház választott [és] megerősített [püspöke], Miklós a nádor és a kunok bírája, Tamás az országbíró, a fent említett István az erdélyi vajda és Zonuk m.-i c., Olivér a király tárnokmr.-e és a királyné udvarbírója, Domokos a Machou-i bán, Zeech-i Miklós a Zeurin-i bán, Pál mr. a királyné tárnokmr.-e, Konth Miklós a király pohárnokmr.-e és Poson m.-i c., Theutus a királyi ajtónállómr. és pilisi c., Dénes a királyi lovászmr., Leustachius a királyi asztalnokmr. E.: Dl. 4151. (MKA. NRA. 516. 38.) I. Lajos király 1364. ápr. 26-án kelt megerősítő záradékával, és új királyi pecsétjével. Egykori függőpecsét zöld zsinórjával. Á.: 1. Erzsébet királyné, 1351. márc. 27. [VI. Kai. Apr., a. d. 1351.] Dl. 4152. (MKA. NRA. 394. 5.) 2. Erzsébet királyné, 1351. márc. 27. > István herceg, 1351. márc. 26. [! VII. Kai. Apr., a. d. 1351.] Dl. 4153. (MKA. NRA. 516. 44.) Tá.: I. Lajos király, 1376. febr. 28. Dl. 73. (MKA. NRA. 516. 45.) E.-ről, ugyanitt Á. 1.-ről és Á. 2.-ről is. K.: F. IX/1. 756-764. (399. szám, Á. 1. alapján); F. IX/1. 482-490. (nov. 3-i keltezéssel, Pray Diplom. Prof. Cod. 1. Tom. XIV. p. 64 sqq alapján); Tud. Gyűjt. 19. (1895) 92-99. (1359. évi keltezéssel); Kukuljevic I. 118-122.; Smic. XI. 619-624. (477. szám, Á. 2. alapján); Densu§ianu 1/2. 9-13. R.: Erdélyi Okm. III. 224-225. (577. szám); Vasi Szle. 1942-43. 90. (108. szám); Zala I. 123. Ford.: Középk. hist. 276-281. (143. szám, magyar nyelvű, részlet); Doc. Trans. IV. 556-560. (román nyelvű). 707. 1350. nov. 1. Buda [L] Lajos király (H) mérlegelve udvari lovagjának, Gergely fia: Nemuth (Tá. 1-2.: Nemeth) (diet.) János mr.-nek az érdemeit, valamint azokat a szolgálatait, amelyeket még apjának, a néhai [L] Károly királynak (H) és az országnak teljesített, s amelyek sorából kiemeli egyrészt azt, hogy János testvére (fr.): Miklós félelmetes oroszlánként küzdött akkor, amikor apja idejében Loránd fia: Loránd akkori vasvári c. hadba szállt Ausztria népével és hercegével szemben, s a csatában el is esett, másrészt azt, amikor a király meg akarta torolni testvérének, András királynak (Je, Si) a halálát, és a Nápolyi Királyságba (Si) sietve hadat indított, János őt pénzt és fáradságot nem kímélve segítette, a jelenlétében meg is sebesült, majd az ő szolgálatára visszatért Mo.-ra, végül rövid idő múltán ismét a Nápolyi Királyságba utazott, ahol újfent szolgálatára volt. A király mindezek jutalmául mások jogainak sérelme nélkül a Vasvár 390
