Anjou-kori Oklevéltár. XXXIV. 1350. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
m.-ben lévő Raba folyót a Rum birtokon rajta lévő híddal, nemkülönben szántóföldekkel, rétekkel, halastavakkal, szigetekkel, különösen a köznyelven Herpenye-nek mondott halászóhellyel (piscina), a fenti erdők vadjaival, továbbá minden egyéb haszonvétellel együtt azon határok között, amelyek között János mr. a szóban forgó folyót a vasvári c.-től, valamint a Raba folyó közönségesen warnagy-nak mondott c.-étől Bodorfeldew (Tá. 1.: Bodorfeulde, Tá. 2.: Bodorfelde), Rum, Gathardfeldew (Tá. 1.: Gothardfeulde, Tá. 2.: Gothardfelde), Chakan és Balasey (Tá. 1-2.: Bala- se) birtokaiknál más szomszédaik mellett haszonbérbe véve azt mind ez ideig kezén tartotta (utendo conductive hactenus conservasset), kivéve a Raba-i és a vasvári c. joghatósága alól, János mr.-nek és általa testvérének (fr. carnalis), Gergelynek, valamint rokonainak (fr. patrueles), Doruzlo (Tá. 1-2.: Dorozlo) fiainak: Jánosnak, Doruzlo-nak (Tá. 1-2.: Dorozlo) és Imrének, ill. utódaiknak adja örökös birtoklásra. A király a jelen oklevél újbóli bemutatása esetén a fentiekről privilégium kiadását ígéri. D. Bude, in fe. 00. SS., a. d. 1350. Á.: Pásztói János országbíró, 1396. febr. 19. Dl. 49 555. (Rumy cs. It. 1. 28. A.) Tá.: 1. Szécsényi Frank országbíró, 1402. aug. 1. Dl. 42 777. (Múz. Ta. 1913. 52.) 2. Szécsényi Frank országbíró, 1402. aug. 1. > vasvári kápt., 1402. aug. 15. Dl. 49 584. (Rumy cs. lt. 18. 8.) K.: AO. V. 413-414.; F. IX/1. 778-780. (410. szám). R.: Erdészeti Oki. 1. 20-21. (71. szám). Ford.: Középk. hist. 282-283. (144. szám, részlet.) 708. 1350. nov. 1. [vagy utána| Tamás országbíró oklevele szerint 1350. nov. 1-jén (in fe. OO. SS. in a. d. 1350.) egyik részről Haripan-i Herbordus fia: Kozma és Malah-i János fia: Miklós - utóbbi ügyvédvalló levéllel testvérének, Györgynek a képviseletében is eljárva -, a másik részről pedig Donch fia: Domokos személyesen megjelenvén Kozma és Miklós Donch abbéli kérdésére, hogy miért tiltakoztak Rechke, Kezw és Flaripan birtokokba történő iktatása ellen - amint az az egri kápt. általa bemutatott oklevelében (1. 514. szám) olvasható -, azt válaszolták, hogy az említett birtokok az ő öröklött birtokaik, amit oklevelekkel tudnak bizonyítani az országbíró által kijelölt időpontban. Az országbíró ezért elrendeli, hogy [1351.] jan. 13-án (in oct. fe. Epiph. d. tunc venturis) mindkét fél mutassa be a szóban forgó birtokokkal kapcsolatos okleveleit. Emi.: Tamás országbíró, 1351. ápr. 3. Dl. 57 082. (Danes cs. lt.) K.: R.: Abaffy-Dancs-FIanvay 44. (59. szám, Emi .-ben). 391
