Anjou-kori Oklevéltár. XXXII. 1348. (Budapest-Szeged, 2015)
Documenta
elolvasása u. Imre a maga és testvére nevében késznek mutatkozott arra, hogy a birtokrészt az említett másfél M.-ért megváltsa a nádor által kijelölendő időpontban, amivel a püspök procurator-a is egyetértett. A nádor a vele együtt ülésező nemesekkel együtt — Péter procurator egyetértésével - úgy döntött, hogy Márk fiai: Imre és Miklós az említett másfél M.-ért jűn. 15-én (in oct. fe. Penth. tunc venturis) színe e. megválthatják a püspöktől az említett birtokrészt. A határnapon Márk fia Imre és Péter mr. deák, procurator személyesen megjelentek a nádor színe e., és Imre az említett összeget megfizette, ezért a procurator felmentette őket kötelezettségük alól, és az említett birtokrészt összes haszonvételeivel és tartozékaival Imrének és Miklósnak adta örök birtoklásra. A nádor a birtokrészt az említetteknek ítéli örök birtoklásra. Ennek az örök emlékezetben való megszilárdítására autentikus függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet ad ki. D. Bude, 20. die oct. fe. Penth. predictarum, a. d. 1348. E.: HML. Besenyőtelki nemesi közbirtokosság 884. (Df. 210 792.) A Fk.-en függőpecsét bevágása látszik. K.: Bessenyei 122-128. (7. szám). (A tartalmilag átírt 1334. évi oklevelet 1. uo.) 434. 1348. júl. 4. Buda István, [I.] Lajos király (H) által állított erdélyi vajda és Zonuk-i c. hírül adja: Domokos fia Jakab felesége, Orrus (diet.) János leánya, Ilunch Belső- (Interior) Zonuk m.-i Mon birtokán, amely őt leányjogon (jus filiale) illeti meg, Ody-i István fia Mihály királyi ember által, a váradi egyház kápt.-jának tanúságtétele mellett hj.-t és határ-elkülönítést kívánt végezni, amint az a váradi kápt. okleveléből kitűnik. A királyi ember István mr., az említett kápt. kórusának clericus-a társaságában 1346. okt. 13-án (VI. f. prox. an. fe. B. Galli conf. in a. d. 1346.) kiszállt Mon birtokra, a szomszédokat összehívva jelenlétükben Jakab, Ilunch férje és procurator-a útmutatása szerint hj.-t végzett, és Ke-ről Ny felé haladva 2 föld határjelhez érkezett, amikor János fia Márk Boxa-i nemes a határjelek felállítását tilalmazta, majd ugyanezt tette egy völgyben lévő forrásnál és egy wlgariter berch nevű hegy tetején is, ezért őt a királyi ember [1346.1 nov. 15-re (ad quind. fe. OO. SS. a tunc prox. venturas) Ilunch ellenében a vajda jelenléte elé idézte. Az ügy más üggyel történő egybeesés (ratione prioritatis termini) miatt [1347.J máj. 8-ra (ad quind. fe. B. Georgii mart. tunc sequentes), majd a felek akaratából [1347.] aug. 1-jére (ad oct. fe. B. Jacobi ap. a tunc venturas) jutott megegyezésre a vajda korábbi memoriális oklevele szerint. A határnapon Ilunch úrasszony nevében férje, Jakab jelent meg a vajda színe e. a várad-előhegyi Szt. István első vértanú-konv. és prépostja megbízólevelével, és kérte a szintén megjelent János fia Márk Boxa-i nemest, hogy adja meg ellentmondásának okát, aki erre 226
