Anjou-kori Oklevéltár. XXXII. 1348. (Budapest-Szeged, 2015)
Documenta
úgy válaszolt, hogy előbb Hunch úrasszony nevében Jakab adja meg, milyen jogcímen jött az ő szomszédságában lévő Mon birtokra. Jakab erre bemutatta az erdélyi egyház kápt.-jának 2 privilégiumát. Ezek elolvasása u. Boxa-i János fia Márk a vajda háromszori kérdésére, miszerint akar-e keresetet indítani Hunch úrasszony ellen, tagadólag válaszolt, és elismerte annak Mon birtokhoz csere alapján fűződő jogát, de azt állította, hogy az úrasszony a hj. örve alatt az ő Boxa birtokából egy részt Mon-hoz kíván csatolni, holott az erdélyi egyház kápt.-jának birtokcseréről szóló privilégiumában a határok nincsenek föltüntetve. Minthogy Gerend-i Miklós c. fia Jakab az említett oklevélben Hunch úrasszony apja, István fia János és örökösei iránt szavatosságot vállalt, ő azonban időközben elhunyt, ezért vajda a vele együtt ülésező bárókkal és nemesekkel együtt úgy döntött, hogy az említett Jakab utódai 1347. nov. 8-án (ad oct. fe. OO. SS. in a. d. 1347.) jelenjenek meg színe e. Mon birtok tényleges határainak bemutatása céljából. Hunch úrasszony az említett idézés kézhezvételét követően Sampson-i László fia Miklós vajdai ember által, Mátyás, a váradi egyház kápt.-ja kórusának clericus-a jelenlétében [1347.] okt. 13-án (in quind. fe. B. Mychaelis arch, iám transactas) Bogach birtokon Gerend-i Péter fia Miklós c. fia Jakab fia Pétert, és e Jakab leányát, Klárát a vajda jelenléte elé idézte [1347.] nov. 8-ra, amint azt a váradi kápt. Hunch úrasszony férje és procurator-a, Jakab által bemutatott oklevele tanúsította. Péter és Klára azonban nem jöttek el, és nem küldtek maguk helyett senkit, noha Jakab 22 napon keresztül várakozott rájuk. Mivel szegénysége miatt tovább nem várhatott, és a vajda háromszori kérdésére János fia Márk procurator-a, a várad-előhegyi konv. megbízólevelével megjelent Menyew-i István fia Miklós beleegyezését adta a per befejezésébe. E Miklós azt állította, hogy Boxa birtok, amelyet el kell határolni Mon-tól, negyed részben János fia Márkot illeti örökség jogán. Az ügyet a vajda [1348.] márc. 12-re (ad oct. diei Cinerum) halasztotta. A határnapon Domokos fia Jakab, Hunch úraszony férje és procurator-a a várad-előhegyi konv. megbízólevelével megjelenve a vitatott földrészt Mon birtokhoz tartozónak, István fia Miklós, János fia Márk procurator-a a váradi kápt. megbízólevelével előállva ura Boxa birtokához tartozónak vallotta. A vajda írásban (scripsimus) (1. 99. szám) kérte a váradi kápt.-t, hogy a felperes részéről kiszálló Ody-i Guth fia László v. Sampson-i Péter fia János v. ugyanoda valósi László fia Miklós, valamint az alperes részéről megjelenő Boxa-i Máté fia Lőrinc v. Ody-i Johahun fia Miklós v. Leley-i János fia Tamás vajdai emberek társaságában küldje ki tanúságtételre hites emberét, akinek jelenlétében a vajdai emberek máj. 9-én (2. die quind. fe. B. Georgii mart.) a feleket és a szomszédokat összehívva jelenlétükben a Mon és Boxa birtokok közötti vitatott területet fogott bírák közreműködésével határolják körül, mérjék v. becsüljék fel, majd derítsék ki, hogy az melyik birtokhoz tartozik, és igyekezzenek megegyezést létrehozni. A vajda minderről jún. 15-re (ad oct. fe. Penth. tunc venturas) írásos jelentést 227
