Anjou-kori Oklevéltár. XXIX. 1345. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
lalta és a Januk nevű birtokához csatolta, ám Miklós azt állította, hogy Magyar birtokból semmilyen részt nem birtokol, Januk birtokról pedig oklevelei vannak, s vállalta, hogy ezeket bemutatja. A per Vyllermus nádor, majd utóbb Miklós nádor előtt hosszan húzódott, az oklevelek bemutatására kitűzött időpontok hol a király által, hol a felek akaratából el lettek halasztva. Végül 1343. jan. 8-án (oct. diei Strennarum, a. d. 1343.), mivel Miklós képviselője nem csupán Januk birtokról, hanem Magyar birtokról is olyan okleveleket mutatott be, amik nem bírtak bizonyító erővel, a nádor a bárókkal és az ország nemeseivel Miklóst a földrész becsértékében marasztalta el privilegiális ítéletlevelében. Mivel azonban a nádor a birtok értékét nem ismerte, írt a győri káptalannak, hogy küldjék ki tanúságukat, akinek jelenlétében Gergely fia: András, a nádor speciális szerviense és Miklós fia: Illés (Elyas) extraneus, nádori emberek febr. 28-án (VI. f. p. diem Cynerum tunc prox, venturum) e földrészt a felek v. képviselőik és a szomszédok jelenlétében a régi határjelek szerint járják be, és új határjelek emelésével a szomszédos birtokoktól elkülönítve iktassák Farkas fia: Jánosnak, Miklós ellentmondása ellenére is, s megtekintve a földrész minőségét, mennyiségét és hasznát, becsüljék fel értékét azon provincia szokása szerint (condigno suo precio consueto more ipsius provincie et valore); a földrész iktatásának más nem mondhat ellent a per ilyetén hosszúsága miatt, de ha valaki e földrészben valamilyen jogot remél magának, azt a jog rendje szerint majd Jánostól követelje; a káptalan pedig márc. 5-re (oct. diei Cynerum) tegyen jelentést. A káptalan válasza szerint Gergely fia: András és Miklós fia: Illés nádori emberekkel kiküldték tanúságul kanonoktársukat: Miklós mester Suprun-i főesperest, akik febr. 28-án a perrel visszaszerzett (reoptenta) Magyar nevű földrészre mentek a szomszédok és a felek jelenlétében, azt bejárták (hj.: 2 régi határjel Gwmba birtok felől; Tekeregweulg völgyben 3 régi határjel, amik mellett 3 újat emeltek; Januk birtok felől Farkas fia: János egy sarok-határjelről azt állította, hogy az az ő Magyar nevű birtokáé volt, de le lett rombolva, és ott egy új határjelet emeltek, aminek Domokos fia: Miklós ellentmondott, mondván, az ő birtokán emelték; továbbhaladva Januk felé, János azt mondta, Magyar birtok határjelei voltak ott egykor, de azok le lettek rombolva, és ott 7 új határjelet emeltek, aminek Domokos fia: Miklós ellentmondott, mivel azt állította, ezeket az ő birtokán emelték; Kasekyn folyó; Swr birtok határjelei mellett 3 új határjelet emeltek; Chenkezfeulde határai mellett 2 új határjelet emeltek, és ennek Herman fia: Miklós nem mondott ellent; Domokos fia: Miklós azt állította, a 7 új határjel és az új sarok-határjel az ő Kukenzorm nevű birtokán vannak, míg János szerint az ő Magyar nevű birtoka részén; Domokos fia: Miklós Magyar birtokról azt mondta, hogy az 4 hold szélességben a Duna (Danobium) Noguyz nevű kanyarjáig (brachium) terjed; a Duna kanyarja; Holtwyz tó, ahol János azt mondta, e föld eddig a szigetekkel együtt az övé, Domokos fia: Miklós viszont azt állította, az ő Kukenzorm nevű birtokán van), és Magyar birtok 291
