Anjou-kori Oklevéltár. XXIX. 1345. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
határain belül a legelőkkel együtt 600 hold földet mértek, az erdőt pedig szemmel 5 holdnak, a rétet és kaszálót 2 holdnak tekintették, ám mikor Magyar földet fel akarták becsülni, a megyei nemesek nem a provincia, hanem az ország szokása szerint akartak becsülni, így a bejárt földek becslése nem történt meg. Mindezek miatt új per jött létre a nádor előtt a földrész mennyisége ügyében, ami több halasztás után a nádor oklevelei szerint [1345.] máj. l-jére (oct. Georgii) jutott, mikor is Januk-i Domokos fia: Miklós famulus-a, Jakab fia: Mihály bemutatta ura érdekében a király oklevelét, mellyel az uralkodó Miklós perét a királyi hadoszlás 15. napjára (ad quind. residencie sui exercitus) parancsolta elhalasztani. Mivel azonban a nádor máj. l-jére halasztó oklevele azt tartalmazta, hogy ha Miklós Jánossal addig nem tud megegyezni, akkor a pert sem királyi, sem királynéi oklevéllel, sem a had miatt v. más okból nem lehet tovább halasztani, továbbá mivel a király a nádornak írásban megparancsolta, hogy annak megfelelően zárja le a pert, amire a pereskedők magukat kötelezték, ezért Mihály famulus látta, hogy mind a nádor mondott perhalasztó oklevelében levő kötelezettség miatt, mind a király speciális meghagyásából és parancsából a pert nem tudja tovább halasztani. Majd utóbb (mox) a nyitrai káptalan ügyvédvalló levelével megjelenve Mihály képviselő Farkas fia: Jánost megkérdezte, hogy az ő urával: Miklóssal a perben megegyezett-e v. sem. Mivel János ezt tagadta, Mihály bemutatta a nyitrai káptalan privilegiális egyezséglevelét (1. 128. szám), és ennek alátámasztására bemutatta még a nyitrai káptalan zárt válaszlevelét is, melyben a káptalan a nádor írásos kérdésére (vajon Januk-i Domokos fia: Miklós megegyezett-e a káptalan előtt azon perben, amit Farkas fiaival: Jánossal és Miklóssal, valamint Magyar-i Tabur fiaival: Dáviddal, Imrével és Andrással a Januk birtokon levő földrész ügyében viselt) azt felelte, hogy színük előtt egyrészről Januk-i Domokos, másrészről Farkas fiai: János és Miklós, valamint Magyar-i Tabur fiai: Dávid, Imre és András a Januk birtokon levő földrész ügyében megegyeztek a káptalan ez ügyben kiadott oklevelével. Ezen két oklevelet megtekintve Farkas fia: János ellentmondott, miszerint a privilegiális egyezséglevél nem az ő és frater-ei bevallása által, hanem aljas és hamis sugallatból lett kibocsátva, mivel ha ő Miklóssal megegyezett volna, akkor azt azon nemesek jelenlétében tette volna, akik fogottbírói döntésére bízta magát, továbbá, ha a megegyezés az ő bevallásuk alapján történt volna, és a megegyezésről szóló privilégium valós lenne, akkor Miklós a privilégium kiadása után a nádor mondott perhalasztó és kötelezvénylevelével nem kötelezte volna magát arra, hogy máj. 1-ről a pert nem lehet tovább halasztani, ezenfelül Mihály képviselő, aki további halasztásokra nem is kötelezhette volna Miklóst, a királyi jelenlét előtt kötelezte urát, hogy 3 nemes döntését elfogadja a bíró része nélküli 20 márka büntetés alatt. Szavai alátámasztására és a privilegiális egyezséglevél hamisságának igazolására bemutatta a nádornak [I.] Lajos király márc. 9-én kelt, még fel nem nyitott oklevelét (1. 153. szám). Mindezek alapján a nádor 292
