Anjou-kori Oklevéltár. XXVIII. 1344. (Budapest-Szeged, 2010)

Documenta

236. 1344. márc. 13.

A budai káptalan János testvér, a Nyulak szigeti Szt. Mihály arkangyal-egyház prépostja kérésére fuggőpecsétes oklevelében átírja az esztergomi káptalan 1295. évi, ép és gyanútól mentes privilegiális oklevelét a Lodomér esztergomi érsek, Benedek veszprémi püspök és a Chuth-i prépost és konvent közötti birtokcseréről (l. Sír. II. 370—371.). D. sab. an. Letare, a. d. 1344.

E.: EPL. Arch. Saeculare. Radicalia. M. 16. (Df. 248 419.) Függőpecsét vörös-sárga fonata.

K.:F. IX/1. 248; Str. III. 535.

R.: Prokop Gy., LK. 1966. 122. (EPL. Arch. Saeculare. Radicalia P. 25. alapján)

237. 1344. márc. 13.

A kalocsai káptalan jelenti [I.] Lajos királynak (FI), hogy nyílt oklevelének megfelelően Baia-i László fia: János királyi emberrel - akit az uralkodó Theuteus királyi ajtónállómestemek idézésekre, tudományvételekre, tilalmazásokra, birtokok bejárására és visszavételére, s más, az ország szokása szerinti eljárásokra bocsátott rendelkezésre - kiküldték karpapjukat: Istvánt, akik márc. 11 -én (f. V. an. Letare) Thoti birtok szomszédaitól, Budrug megyei nemesektől, nemtelenektől, s bármiféle helyzetű és állapotú emberektől nyíltan és titokban megtudták, hogy Ynche-i Deák (literatus diet.) János mester Theuteus mester officialis-át, Bere fia: Miklóst a Budrugh megyei Thothy nevű birtokáról [1343.] nov. 3-án (3. die 00. SS.) hatalmaskodva kizárta, és e birtokot most is elfoglalva tartja, Theuteus mester jogának sérelmére. D. sab. an. domin. prenotatam, a. d. 1344.

E.: Dl. 76 735. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. A. 236.) Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint egy mandorla alakú és egy kerek királyi pecsét töredékei.

K.: Z. II. 107-108.

R.: Z. VII/1. 100; Udvardy, Kalocsa 119.

238. 1344. márc. 14. Visegrád

Pál comes, [I.] Lajos király (H) országbírója kinyilvánítja, hogy Boghka-i Péter fia: Pál törvényes idézéssel perbe vonta a királyi jelenlét elé Almamellek-i Lanceret ~ Lancereth fia: Beke-t és annak fiait: Kozmát, Damian-t, Leoncius-t és Anthymius-t.

143