Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

mértékkel megmérve v. szemmel megtekintve fogott bírókkal az ország szokásának megfelelően felbecsülni, majd a felek a fehérvári kápt. jelentését jan. 8-ra (oct. diei Strennarum) Pál c.-nek visszavinni. Akkor megjelent az apácák nevében Ágoston azok ügyvédvalló levelével, Saul fia: Benedek pedig királyi ügyvédvalló levéllel Heym fia: Heym nevében (akihez időközben elhunyt fr.-étől: Páltól a per került), s bemutatták a fehérvári kápt. oklevelét, mely szerint Bolugh (dict.) Miklós királyi ember János mr.-rel, a kápt. kanonokával és tanúságával dec. 7-én Betregh birtokrészre mentek, a szomszédok és más nemesek, valamint Ágoston, a veszprémvölgyi apácák képviselője jelenlétében Heym fia Heym mr. e birtokrészt Betregh-nek nevezte és azt mint a sajátját a Balatin tótól kezdte bejárni. A (részben kő-) határjelek helyei: nagy út a tó mellett; völgy; nagy út; ue. völgy és út; nagy kő; a Wesprim-ből jövő másik nagy útnál egy tölgy alatt egymásra halmozott kövek; másik tölgy; ue. nagy út; Bolgokuth forrás, amelynek a Balatun tó felé tartó patakát Betregh határának nevezte Heym; amikor a királyi ember a kápt. tanúsága alatt az így bejárt Betregh birtokrészt törvényesen visszavette egy réttel és a Balatun tó egy halászóhelyével, és Heym mr.-nek, mint Pál fr.-ének iktatni akarta örök birtoklásra, Ágoston képviselő az apácák ügyvédvalló levelével az iktatásnak ellentmondott, mondván, hogy e földet nem Betregh-nek, hanem Fyzfeu-nek nevezik és az apácák Zaarberen nevű birtokához tartozik a mondott út körüli határjelekkel, a patakkal, a réttel és a halászóhellyel együtt; a királyi ember és a fogott bírók e birtokrészt szemmel 30 M.-ra becsülték. Ezen oklevelet megtekintve Heym képviselője azt mondta, e birtokrészt Betregh-nek nevezik és Heym-hez tartozik e határok alatt, s erről Heym-nek oklevelei vannak, mire Ágoston, az apácák képviselője azt állította, hogy e föld neve nem Betregh, hanem Fyzfeu és az apácák Zaarberen birtokához tartozik a mondott határok alatt, és erről az apácáknak is oklevelei vannak, így Pál c. meghagyta, hogy a felek okleveleiket máj. 1 -jén (oct. B. Georgii mart.) mutassák be előtte. Akkor Ágoston az apácák nevében azok ügyvédvalló levelével, ill. Saul fia: Benedek királynéi ügyvédvalló levéllel Heym fia: Heym mr. nevében Pál c. elé járultak, s Ágoston bemutatta Lodomér néhai esztergomi érsek, Tamás mr. prépost és az esztergomi kápt. privilégiumát - ami átírta Kálmán király (H) 1109. évi oklevelét (l. Reg. Arp. 42b. szám, DHA. 378-380.) -, valamint Kálmán oklevelének eredetijét, mely szerint Kálmán király parancsára megújították a veszprémi monostor apácái privilégiumát, mivel Szt. István király viaszpecsétjével ellátott privilégiuma a monostor tartozékairól bizonyos perek szükségéből fel lett nyitva, s mivel így elavult a régi privilégium hitele, szükséges volt újat készíteni, hogy tartalmazza mindazt, amit a monostor abban az időben vita nélkül birtokolt (ezeket Kálmán király parancsára és a veszprémi püspök egyetértéséből Simon pécsi püspök vette számba és számolt be Kálmánnak); Pál c. úgy látta, hogy ellentmondás nélkül a monostoré más falvak között Zaarberen falu 50 háznéppel (mansio) és ugyanannyi szőlő, úgy, hogy minden mansio évente a monostornak 60 köböl bort szolgáltasson, de a faluhoz tartozó föld és a falu