Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

és haszonvétellel iktatták Donch-nak és fiainak (akiket apjuk személyesen állított elő és ezen elrendezést mind ott, mind később a kápt. előtt megvallatta és elfogadtatta velük) örök birtoklásra, továbbá átadtak nekik 2 ménesbeli kancát és 4 ökröt. Ezen oklevelet megtekintve Pál c. háromszori kérdésére (ahogy ezt bírói tisztsége megköveteli) Donch mr. a maga és fiai nevében, valamint Jakab képviselő Miklós és fiai nevében megerősítették, hogy a felek ezen elrendezést örökre megőrzik. Erről Pál c. függőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet bocsát ki. D. in Wyssegrad, 12. die oct. fe. B. Michaelis arch. predict., a. d. 1343. E. 1-2.: Dl. 3618. (NRA. 574. 7.) Az egyiken sárga-zöld zsinóron természetes színű, doborpajzs alakú függőpecsét töredéke, a másikról a sárga-zöld zsinóron függött pecsét elveszett. Tá.: 1. Garai Miklós nádor, 1412. júl. 7. Dl. 498. (NRA. 574. 18.) 2. Uő., 1412. nov. 24. Dl. 9712. (NRA. 574. 24.) K.: AO. IV. 380-384. 693. 1343. okt. 17. Visegrád Pál c., [I.] Lajos király (H) országbírója kinyilvánítja, hogy színe előtt Chuta fia: Péter - Pank-i Dobou fiai: Miklós, Jakab és Balázs nevében a Lelez-i konvent ügyvédvalló levelével - bemutatta Enyzke-i Chorba (dict.) Miklós fia: Domokos ellenében a Jazou-i konvent idézőlevelét, valamint Pál c. bírság- és memorialis okleveleit, s ezek szerint Dobou fiai 1341. márc. 28-ra (a. d. 1341., quind. diei medii Quadr.) Domokost a királyijelenlét elé megidéztették, majd a pert az időpont koraisága miatt máj. 1-jére (ad quind. B. Georgii mart.) halasztották Pál c. albírója: Pok-i Deseu c. levelével; akkor Pál c. előtt Chythe [!] fia: Péter (Dobou fiai nevében a Lelez-i konvent ügyvédvalló levelével) Domokos ellenében bemutatta az egri kápt. okleveleit: ezek szerint egyrészről ezen Miklós fia: Domokos, másrészről Pank-i Jakab fia: Dobou a kápt. előtt 1328ban megjelentek, s Domokos elmondta, hogy Enyzke birtok felét, amit fr.-e: Imre Boktha-i Péter fia: Jánosnak elzálogosított, Dobou őneki 25 M.-ért kiváltotta, így Domokos kötelezte magát, hogy Dobou-nak ezen összeget megadja köv. év máj. l-jén (oct. B. Georgii mart. a. tunc venturo) a kápt. előtt, kétszeres büntetéssel, ha ezt akkor nem tenné, ha pedig Domokos időközben meghalna, akikre jutnak birtokai, azok adják meg a pénzt Dobou-nak (l. Anjou-okit. XII. 499. szám); ue. évben Domokos ismét megjelent a kápt. előtt, s megvallotta, hogy Dobou-tól további 12 M. dénár készpénzt kapott, s ezt aug. l-jén (oct. B. Jacobi ap). kell megadja neki a kápt. előtt, kétszeres büntetéssel, ha az időpontot elmulasztaná (l. Anjou-okit. XII. 500. szám)-, végül Domokos a pénz visszafizetésére nem ment el a kápt.-hoz, nem is küldött senkit,