Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

Pál c., [I.] Lajos király (H) országbírója kinyilvánítja, hogy Tamás egykori erdélyi vajda Herman-i Mihály fia: Márton királyi emberrel (Tamás mr., a budai kápt. al-éneklőkanonoka és tanúsága jelenlétében) a Neugrad m.-i Vonuntotheluk, Mokafeulde és Lukafeulde nevű birtokrészeket a maga joga nevében visszavette, és mikor magának iktattatni akarta, Csanád esztergomi érsek, örökös esztergomi c. az iktatásnak ellentmondott, állítva, hogy e részek az esztergomi egyházhoz tartoznak, emiatt őt 1341. szep. 15-re (ad oct. fe. Nat. B. virg., a. d. incarn. 1341.) a királyi ember megidézte [I.] Károly néhai király (H), [I.] Lajos király apja jelenléte elé. Onnan a pert részben az időpont koraisága, részben megbékélés érdekében Pál c. több perhalasztó oklevéllel 1343. máj. 29-re (ad quind. 22. diei fe. B. Georgii mart., a. in presenti) tűzte ki. A per közben Károly király meghalt és Lajos király Mo. (regnum Vngaricum) patrimoniumába, ami a születés joga és rendje szerint rá háramlott, a főpapok, bárók és az ország nemesei egyöntetű akaratából Fehérvárott (Alba regalis) a székesegyházban 1342. júl. 21-én (die domin. prox. an. fe. B. Jacobi ap., a. d. 1342.) Szt. Istvánnak, a magyarok első királyának istentől adott koronájával ünnepélyesen megkoronáztatott (miként Károly, úgy Lajos idejében is Pál c. viseli az országbírói honort). A kitűzött napon Tamás vajda felperes nem jelent meg, nem is küldött senkit, így királyi bírságban marasztalták el (Csanád érsek 16 napig várt rá). Ezután az érsek Lajos király, a főpapok és országa bárói előtt kérte a per lezárását, bemutatva [IV.] Béla, Mo. (H) jogarának egykori hordozója 1255. évi privilégiumát, mely szerint Béla király, aki a tatárok (Tharthari) támadása után országa helyzetét jobbítani akarta, mindenkinek a magáét visszaadni, s a tatárok szörnyű pusztítása miatt örökös nélküli birtokok elfoglalóit a jog rendjébe illeszteni, Wacia-ba Neugrad, Hunt és Gumur m.-knek congregacio-t hirdetett országa tanácsával, ahol mind az elfoglalt birtokok, mind az elkövetett jogtalanságok ügyében elégtételt akart adni; ott többek között Benedek esztergomi érsek elpanaszolta a királynak, hogy az esztergomi egyház bizonyos hadakozó nemes jobbágyai és egyháza más condicionarius-ai egyháza szolgálatából megszökve magukat az ország szabad nemeseinek állították, s kérte a királyt, hogy egyháza ezen servitor-ait, a szent király által nekik elrendelt szolgálatukba térítse vissza; a király tanácsot tartva a főpapokkal és bárókkal elrendelte, hogy Tekus, Zechen-i Folkus és Zyhygh-i Loránd, az ő Neugrad m.-i hívei tudják meg ezen m.-ben, kik az esztergomi egyház szent királyok által elrendelt azon servitor-ai, akik ezen egyház szolgálatától elálltak; a megbízottak sok idővel később visszatértek a királyhoz és elmondták, hogy Echem fia: Luka, Halad és a fia: Moka, Vonuntou és fia: Bulchu, valamint Domokos fia: Donkus voltak az esztergomi egyház szolgálatában (szolgálataikat Béla király ezen privilégiuma részletesen tartalmazta), de a rossz conservacio miatt földjeikről távoztak, s azt mondták, Wodkerth-en saját földjük van; Tekus, Folkus és Loránd c.-ek őket Wodkerth nevű földjükre használatra és az