Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

János prépost és a váradelőhegyi Szt. István első vértanú-monostor konventje előtt megjelent egyrészről Zenthkyral-i Imre fia: János a maga és kisfia: Péter nevében, másrészről Zenkyral-i Mihály fia: Jakab a maga és fr. patruelis-e, Zenthkyral-i János fia: Imre nevében a konvent ügyvédvalló levelével, s János elmondta, hogy ő a Zonuk m.-i Zenthkyral birtokon levő része harmadát (ami a Ser folyó mellett fekszik és Simon fia: János részétől az ottani Szt. István király-egyházig terjed) Péter prépost (János prépost előde) és a konvent oklevelével [1337. júl. 25.] Jakabnak és Imrének 25 M. garasért elzálogosította [1337.] júl. 25. (fe. S. Jacobi ap.) [7. évfordulójáig]. Mivel nem volt annyi készpénze, hogy visszaváltsa tőlük, s mivel korábban János leánytestvérének: Margad-nak adta a Bartha fia: Pállal kötött házassági szerződés idején, majd Páltól és annak fiától: Istvántól Jakab és Imre e 25 M.-ért kiváltották, ezért e harmadrészt minden haszonvétellel és tartozékkal Jakabnak, Imrének és örököseiknek adja, szavatosság vállalásával a maga és leszármazottai részéről. Jelen oklevelet visszavitele esetén a kápt. privilegiális formában adja ki. D. II. f. prox. p. fe. B. Jacobi ap. prenotatum, a. d. 1343. Á.: Váradi kápt., 1387. szept. 7. Dl. 30 009. (Kol.mon. Cista comitatuum. Szatmár 3. 24.) 516. 1343. júl. 29. A váradi kápt. előtt főpapjuk: András erdélyi püspök bemutatta János mr. néhai [gyula-]fehérvári (Albensis) főesp., a kápt. kanonoka végrendeletét, amin 4 pecsét volt: Jánosé, Márton Byhor-i főesp.-é, Miklós Kuleser-i főesp.-é és Lászlóé, a Boldogságos Szűz-kisebbik egyház prépostjáé, András váradi püspök vikáriusáé (mind a kápt. tagjai). A püspök kérésére kinyitották a levelet, s többek között azt olvasták benne, hogy János mr. a betegágyán fekve gyónás után a mondott kanonokok, László mr. (szintén kanonoktársuk), Jakab mr., egyházuk egykori al-éneklőkanonoka, Ábrahám mr. szentjakabi (S. Jacobus) plébános, György (János mr. káplánja) és más, mindkét nemű személyek előtt lelki üdvéért örökadományként és azon jótétemények viszonzásáért, amiket az erdélyi Szt. Mihály arkangyal-egyháztól kapott, s amelynek kebelében gyermekkorától élete végéig segítette, a Kolus m.-i Humrukzenthmyhaltelke nevű örökbirtokát minden haszonvétellel és tartozékkal (szántóföldekkel, vizekkel, erdőkkel, halászóhelyekkel, berkekkel) régi határai alatt az erdélyi egyházra és annak mindenkori püspökére hagyta, örök birtoklásra. Ennek alapján a püspök kérésére a kápt. ezen végrendeleti birtokadományról függőpecsétjével megerősített és chirographált oklevelet bocsát ki. D. in fe. Deposicionis B. regis Ladislai, a. d. 1343., amikor Berthrand kardinális prépost, László mr. olvasó-, Fülöp mr. éneklő-, Gergely mr. őrkanonok. A.