Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

megyésispán embere, a szb. és valamely kápt. embere jelentése alapján nyilvánvalóvá válik a király számára, hogy nevezettek a királyi pénzeket nem fogadják el a maguk és a hozzájuk tartozók között és nem váltják be. 17. A kamarások kamarájuk m.-iben a királyi kamara szükséges dénárjaiból tartoznak olyan mennyiséget beváltásra bocsátani az új királyi dénárok szaporítása érdekében ezen 5 ember tudtával, amennyi e m.-knek elég. Ha a királyi dénárokat nem biztosítják kellő bőséggel a beváltásra, ezen m.-kben e kamarások jogaikat veszítve sem rovást (dica) nem végezhetnek, sem a kamarahasznát nem szedhetik be. 18. A fizetőknek minden m.-ben egy közös és megfelelő hely legyen a fizetésre, s ha a jelenlevők a fizetők sokasága v. más akadály miatt a kitűzött napon nem tudnak fizetni, bírság nélkül 4 napig várjanak rájuk, s ha fizet nek e 4 napon belül, nem lehet őket megbírságolni. 19. A kamaraispánok a kamara hasznát, amit beváltás okán vetettek ki, ne bécsi v. más régi dénárokban v. garasokban szedjék be, hanem csak a kamara kibocsátandó dénárjaiban. Az összes régi dénárt, akár bécsi v. cseh v szerb (Racensis) garasokat, akár más, bármiféle formájúakat (ki véve a kamara jelenlegi dénárjait, melyek állandóan forgalomban legyenek) égessék el, olvasszák be és új királyi dénárok formájába alakítsák át e dénárok szaporítása céljából. Ha a rovás után valaki a kitűzött napon a kamarahasznát nem fizeti meg, a mondott 5 ember menjen azon birtokra, ahonnan nem fizették ezt meg, és addig maradjanak ott birtokrombolás és -fosztogatás nélkül, a birtok mérsékelt költségén, míg a kamarahasznát 3 M. bírsággal ki nem fizetik nekik. 20. Ha a falvak népei v urai, akik nem fizették meg a kamarahasznát és a fizetésnap elmúltával a kamara tisztében eljárt mondott embereknek a szükséges pénzt és a rendes bírságot a falun kívül fizetik ki, akkor a kamarai végrehajtók ezen falvakban nem szállhatnak meg (descensus). 21. Azok a megyésispánok és szb.-k, akiket kedvezéssel v. pénzzel megvesztegettek, akik a kamara igazát eltitkolják, az embereket a mondott fizetéstől visszatartják v. bármi lyen módon a királyi rendelkezés ellenében járnak el, s ezt ellenükben egyértelműen be lehet bizonyítani, úgy bűnhődjenek, mint azok, akik nem fizettek. 22. A kamarais pánok a mondottakban változtatás nélkül maradjanak meg, sem valamely (jelen oklevél kiadása utáni) oklevéllel v. ravaszsággal ne változtassanak meg semmit. Ha vala kik közülük nem így tennének, a mondott 5 ember (akik közreműködése nélkül a kamarahasznát a kamaraispánok nem szedhetik be) ezek társaságából különüljön el. Ugyanis ezen adókivetést (dica) a király nem a régi v. bécsi pénzek beszedése miatt, hanem a királyi kamara pénzei kibocsátása miatt rendelte el, melyek az egész ország ban legyenek állandó forgalomban. 23. A kamaraispánok ezen 5 ember nélkül a kamara külső ügyeiben (ti., amiket a m.-kben kell elvégezni, vagyis adókivetést, kamarahaszna beszedését) semmit ne végezhessenek. Ha vakmerően másképp járnának el és valami bajba esnének, viseljék el. 24. Ha a kamaraispánokkal v. kíséretükkel valaki erőszakoskodna, vétségének minősége és nagysága szerint bűnhődjön. 25. A kamaraispánok ispánsága és joghatósága alatt álló városiak a király és a bárók jelen adókive-