Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

tésének (taxacio) megfelelően bizonyos összegű pénzt a királyi kamara kibocsátandó pénzeiből a mondott időtartamon belül tartoznak ezüstre váltani v. ezen kamarai pénz finomságát kamarai dénárokban kifizetni, ti. Zalankemen 240, Zemlyn 15, Zenthdemeter 50, Engh 60, Noghaloz 25, Eztyen 30, Segusd, Aranyas, Labaad, Chehy a tartozékaikkal 100, Peech 50 M.-t tartozik beváltani a mondott módon, úgy, hogy v. a városiak, miután megkapták a kamara új pénzében ezen összegeket, minden, a mérlegen 8 pensa-t nyomó M.-ért 1 M. finom ezüstöt adjanak, v. semmit nem kapva ezen új pénz M.-inak az égetését v finomságát adják, ti. minden rájuk vetett M.-ból ezen pénz 4 pensa-ját, melyekből 8 pensa nyom 1 M.-t. Ha valamely város hanyag lenne a fizetésben, a kamarai ügyek mondott végrehajtói addig maradjanak a városban annak mérsékelt költségén a bíró és az esküdtek támogatásával, míg 12 M. bírsággal együtt a város a fizetést nem teljesíti. 26. Minden nemes a kamarahaszna fizetéséről a kamarispántól igazoló oklevelet válthat ki 1 garasért, akkor is, ha több birtoka van. 27. A városokban legyen egy királyi ház, ahová az embereknek az aranyat és ezüstöt eladás, beolvasztás és beváltás céljából el kell vinniük, s ha egyeseket azon kapnak, hogy nyíltan v titokban máshol olvasztanak, adnak el v. cserélnek be, a kamaraispán a mondott tanúságok jelenlétében az ilyenek minden javát vegye el, s mint hűtlenek bűnhődjenek. 28. Csak a királyi házban lehet megvizsgálni, hány karátos az arany és csak a kamarás teheti ezt meg ott, s a karátokat és a királyi jelet nyomja rá az aranyra. Akik ez ellen cselekszenek, a kamaraispán a mondott büntetéssel sújtsa őket. 29. Egy kereskedő v. más valaki se vigyen többet magával 2 M. dénárnál a bányákba a költsé geire. Ha a kamaraispán v. officialis-ai 2 M.-nál többet találnának az ilyeneknél déná rokban, vegyék el minden javukat és büntessék meg személyükben is őket a mondott tanúságok előtt. 30. Hogy a kamarások igaza a dénárok verésében kitűnjön, mind egyikük a pénzein jelet használjon, amiről az általa vert pénz megismerhető. 31. Ha a kamaraispán a városokban v. falvakban dénárkészítőket v. -verőket találna és őket el akarja fogni, akkor e város v. falu bírája, esküdtjei és universitas-a tartozik elfogni a kamaraispán kérésére e pénzkészítőket, és a kamaraispán kezére adni. Ha másként tennének, ugyanazon büntetés sújtsa őket, mint a pénzkészítőket. 32. A kamaraispán nak azon királyi városokban, ahol királyi pénzeket vernek, legyen 2 ládája, az egyikben az érsek embere és a tárnokmr. embere pecsétje alatt őrizze a pénzverő eszközö ket, a másikban a pénzeknek való öntött rudak legyenek (az új pénzek nélkül), az érsek embere, a tárnokmr. embere és e kamarás kulcsai és pecsétjei alatt, s mindig az érsek embere és a tárnokmr. embere jelenlétében nyissák fel e ládákat. Bármelyikük távolléte esetén e ládákat kinyitni v. pénzműveleteket végezni nem lehet. Ha a kama raispán e két tanú v. ezek valamelyike távollétében kulcsokat készítve és a pecséteket feltörve pénzeket veretne, a tárnokmr. őt mint hamisítót büntesse meg, ha ezt az ér sek embere és a tárnokmr. embere megvallották. 33. Mikor az ezüstöt olvasztják, mindenki személyesen legyen jelen és minden héten az új királyi dénárokat az érsek