Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

Chatar-i Lőrinc fia: László és Honay-i Maius fia: Mihály nádori emberekkel és a veszprémi kápt. tanúságaival nov. 13-án (3. die fe. B. Martini conf.) kellett megtörténnie, a felek pedig a kápt. jelentését dec. 7-re (ad oct. fe. B. Andree ap. nunc transacte) tartoztak visszavinni. Akkor megjelentek Miklós nádor előtt egyrészről a felperesek, másrészről Morus a maga és a többiek nevében ügyvédvalló levéllel, és bemutatták a nádor korábbi (a per folyamáról, továbbá a Simon bán fiait és György fiait sújtó bírságokról szóló) okleveleit, valamint a kápt. jelentését. Ezek szerint 1337-ben Simon bán fia: Györgyöt ápr. 2-re (ad oct. medii Quadr.) Villermus nádor jelenléte elé idéztette Herric fia: János és Demeter fia: Miklós, majd a per több halasztás után [1338.] jan. 13-ra (usque oct. Epiph. d. tunc sequentes) jutott, de akkor György nem jelent meg, nem is küldött senkit, így bírságban marasztalták el; ezután Györgyöt 1338. máj. 8-ra (a. d. 1338., ad quind fe. B. Georgii mart.) idézték meg, de mivel képviselője az ügyet ésszerű ok nélkül akarta tovább halasztani, a nádor a pert 3 M. bírsággal aug. 22-re (ad oct. fe. Ass. virg. glor) tűzte ki, mikor is György ismét nem ment el és nem is küldött senkit, sem a 3 M.-t nem fizette ki, így annak kétszeresében marasztalta el a nádor; majd amikor Honay-i Lőrinc fia: Domokos nádori ember a veszprémi kápt. tanúsága alatt Györgyöt okt. 6-ra (ad oct. fe. B. Mychaelis arch.) Villermus nádor elé idézte, György hatalmaskodva elfogta a nádori és kápt.-i embert, valamint a felperesek szerviensét, őket Bykalya nevű birtokára vitte, 1 napig bilincsben tartotta, a kápt. tanúságát megkínozta, minden ruhájukat, pénzüket és 30 M. értékű 3 lovukat elvette, majd pucéran és mezítláb elengedte őket, miként ezt a veszprémi kápt. a nádornak megírta; végül okt. 6-án György azt mondta, ő mindebben ártatlan, ám a felperesek ez ügyben a Zala és Veszprém m.-i nemesek és nemtelenek közötti köztudományvételt kérték, így a nádor kijelölte embereit a felek részére, akik a fehérvári, győri és vesz-prémi kápt.-ok tanúságaival Bilyge faluban, a mondott m.-k nemesei és nemtelenjei universitas-ának meghirdetett congregacio generalis-on 1339. jan. 13-án (oct. fe. Epiph. d., a. eiusdem 1339.) e m.-k ott levő nemeseitől, nemtelenjeitől, s bármiféle állapotú és helyzetű embereitől hitükre, a királyi felség és Szent Koronája iránti hűségükre megtudták, hogy György mindezeket megcselekedte, s ezt a 3 kápt. a nádornak jan. 20-ra (quind. predict. oct. Epiph. d.) egyhangúlag megírta; onnan a per tárgyalása királyi parancsból márc. 20-re (oct. medii Quadr.) jutott, György nem jelent meg, nem is küldött senkit, így a nádor emberével a veszprémi kápt. tanúsága alatt megidéztette Györgyöt máj. 30-ra (quind. oct. fe. Penth.), ám onnan György a pert királyi paranccsal [1340.] jan. 15-re (quind. diei Strennarum) halasztatta el, akkor sem jelent meg és nem is küldött senkit, így Villermus nádor levelet intézett a veszprémi kápt.-hoz és emberével a kápt. tanúsága alatt febr. 18-ra (ad f. VI. prox. p. quind. B. Blasii) nyilvánosan (miként a kápt. válasza ezt tartalmazta) 3 vásáron kikiáltatta Györgyöt; mivel febr. 18-án György képviselője Willermus nádor előtt Györgyöt nem tudta kimenteni a mondott oklevelekkel bizonyított hatalmaskodás alól, így