Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

kat az említett Jánosnak elörökítik. László fia János pedig azt is vállalta, hogy ha az oklevelek nem ezekről a részekről szólnak, akkor azokat István fia Jánosnak és fiának, Lászlónak hagyja békés birtoklásra oly megkötéssel, hogy ha valamelyik fél vállalását nem teljesíti, v. a kápt. színe e. nem személyesen jelennek meg, a bíró része nélkül 20 M. bírságban (birsagium) marasztaltassék el. D. in Lopprechza [!], sabb. ut supra, a. d. 1341. E.: Dl. 76 649. (Zichy cs. zsélyi lt. 1. B. 116.) Hátoldalán azonos és 18. sz.-i kéz írásával tartalmi összefoglaló, a hártyán 2 természetes színű zárópecsét apró töredéke, melyek közül az egyik kerek, a másik meghatározhatatlan alakú, valamint egy harmadik kerek zárópecsét nyoma. K.: Z. I. 628-629. (588. szám). 666. (1341. szept. 23. e.) I. Károly király és felesége, Erzsébet királyné utasítják a veszprémi kápt.-t, hogy küldje ki 2 hites emberét Wrs faluba a Kwuagowrs-i Mátyás fia Mihály fia Miklós és ugyanoda való Myske fiai: Pál és Jakab között esedékes döntőbíráskodás tanúságtételére. Emi.: a 712. számú oklevélben. K.: Zala I. 379-382. (256. szám). 667. 1341. szept. 23. [Ipoly-]Damásd [I.] Károly király (H) értesíti Csanád esztergomi érseket, örökös esztergomi c.-t: Voythyh ~ Woythyh fia Archleb ~ Arcleb elmondása szerint Sambur-i Turbuch (dict.) Márton őt és testvéreit az érsek elé idézte, és a király által Voythyh fiainak örökre adományozott Nyitra m.-i Zerdahel birtok ügyében hozomány és jegyajándék miatt keresetet akart benyújtani, mondván, hogy az ő anyja Turbuch (dict.) Mihály mostohaanyja volt, és anyjának nagyanyja hozománnyal és jegyajándékkal bírt abban a birtokban. A király a vele együtt levő főpapokkal és bárókkal úgy döntött, hogy mivel az említett nagyanya negyedízigleni rokon volt mielőtt az említett birtokot a király Voythyh fiainak adományozta, ti. korábban a király a birtokot Turbuch (dict.) Mihálynak juttatta, majd Mihály és fia halála után az újra a kezére jutott, és hosszú ideig a király tulajdonában volt, aki a birtokot végül Voythyh fiainak: Archleb-nek, Tamásnak, Woythyh-nek és Miklósnak adományozta. Mivel Márton a hozományt és jegyajándékot ilyen hosszú ideig nem igényelte, most már nem is lehet azt követelni. Elrendeli, hogy az érsek az említettek felett hozomány és jegyajándék ügyében ne